A Duna-Tisza közében található templomok legnagyobbika a Kecskeméti Római Katolikus Nagytemplom. 1774-től Osvald Gáspár elgondolásai alapján Fischer Boldizsár felügyelte az építkezési folyamatokat csaknem 25 éven keresztül. A Nagytemplom építésének befejezésére jóval később került sor, ugyanis a tetőszerkezet ércsisakjának toronyra való felhelyezése 1806-ban fejeződött be.
A templomtorony Kecskemét városának legmagasabb építménye a maga 75 méterével és fenséges kilátás nyílik a tájra a 35 méteren elhelyezkedő, a múltban tűzfigyelő erkélyként szolgált kilátóból. Különleges a toronyban elhelyezett óra, melyet 1889-ben készített el a királyi udvari toronyóragyár. Nagy számlapjával kitűnik Magyarország valamennyi órája közül. 112 éve mutatja pontosan az időt. 242 cm-es nagymutatója tekintélyt parancsolóan óriási. Harangkondulás jelzi az idő múlását. Érdekességként említhető, hogy az óra alatt, elkerítve, fűthető szoba van berendezve. Nagyharang a Szentháromság tiszteletére lett keresztelve, a kisebbek: Boldogasszony harang, Lélekharang nevei pedig a Szűzanyára, illetve a mulandóságra utalnak.
A kecskeméti Nagytemplom az I. világháborút megelőzőn 6 haranggal rendelkezett. Sajnos, a háborús helyzetet megsínylette, és hatból öt harangot hadicélokra használták fel. A rekvirálás után csak a nagyharang maradt meg. Bár 1929-ben Waiser Ferenctől 4 új harangot rendeltek, a II. világháború szintén kihatással volt a templom sorsára. A Disz hangú, Jézus Szíve- és a H hangú, Szent Miklós tiszteletére nevezett harangokat a németek beolvasztották. Azóta sem sikerült pótolni a veszteséget, de a hívek szerint a megmaradt három is csodálatosan szól. Az Urunk mennybemenetele titulust elnyerő Kecskeméti nagytemplom mindmáig nagy érdeklődést mutat a keresztény turisták köreiben.