A súlygyarapodás és a súlyvesztés közötti egyensúlyt elsősorban az határozza meg, hogy mit eszik, mennyit eszik, és hogy mennyi testmozgást végez. De egy másik fontos tényezőt gyakran elhanyagolnak.
Az Egyesült Államokban kimutatták, hogy nem csak az a fontos, hogy hány kalóriát eszik, hanem az is, hogy MIKOR eszik. Ez határozza meg, hogy mennyire égeti el ezeket a kalóriákat. A napi biológiai óra és az alvás szabályozza, hogyan metabolizálódik az elfogyasztott étel; így az égő zsírok vagy szénhidrátok égetése a nappaltól vagy az éjszakától függően változik. A test cirkadián ritmusa úgy programozta be a testét, hogy akkor égessen zsírt, amikor alszik, tehát amikor kihagyja a reggelit, majd éjszaka édességet eszik, késlelteti a zsírégetést. A kutatók egy „egészen véletlenszerű kereszteződéses” kísérleti terv segítségével megfigyelték a középkorú és idősebb személyek anyagcseréjét. Mindegyik alkalommal az ebédet és a vacsorát ugyanabban az időben fogyasztották (12:30 és 17:45), de a harmadik étkezés ütemezése különbözött a vizsgálat két fele között. Így az 56 órás szakaszok egyikében a kiegészítő napi étkezést reggeli formájában fogyasztották (8:00), míg a másik szakaszban ugyanazon alanyoknak táplálkozási szempontból egyenértékű ételt adtak, egy késő esti nassolásként (22:00).
Míg a két csapat nem különbözött az elfogyasztott táplálék mennyiségétől és típusától, illetve az alanyok aktivitási szintjétől, a tápanyagok rendelkezésre állásának napi ütemezése az anyagcsere óra/alvásszabályozásával párhuzamosan megváltoztatta az alanyok zsír/szénhidrát preferenciáját, méghozzá oly módon, hogy a késő esti evés kevesebb zsírégetést eredményezett a reggelihez képest. Az étkezés időzítése a nappali/éjszakai ciklusban tehát befolyásolja az elfogyasztott étel felhasználásának mértékét a tároláshoz viszonyítva.