Általában két csoportra oszthatjuk fel az embereket, ezek között megkülönböztetjük a notórius, vagyis azokat akik mindig késnek, illetve a másik csoport az, akik mindig pontosak.
Bármelyik csoportba is sorolhatjuk az embereket, amikor tudatosítjuk velük, akkor gyakran hallhatjuk válaszul azt, hogy hát én már csak ilyen vagyok. Pedig ez nem feltétlenül van így, vagyis van némi különbség a két csoport között, ez pedig nem más mint a gondolkodásuk, illetve akár az agyműködésük is eltérhet. Ám fontosnak tartjuk elmondani, hogy mindkét viselkedési stratégiát olyan hitrendszerek határozzák meg, amelyen egy kis akaraterővel változtatni is lehet. Azok, akik mindig a pontosságra esküsznek számukra igazán nagy kudarc lehet, az amikor a barátjuk, munkatársuk vagy a családtagjuk, pont az ellenkező csoportba tartozik és egy megbeszélt találkáról akár 15-20 percet is késnek úgy, hogy cseppet sem zavartatják magukat.
Általában, akik fontosnak tarják, hogy mindig pontosan érkezzenek meg mindenhova, ez a precízség általában más területekre is kiterjed az életükben. A másik fél, viszont épp olyan szétszórt mindig mint egy megbeszélt találkával kapcsolatban. Ám sokszor nem biztos, hogy ők csinálják rosszul. Ugyanis sokkal lazábban fogják fel az életet, és sokkal kevesebb stressznek teszik ki magukat. Viszont érdekes lehet a tény, miszerint egyes kutatások kimutatták, hogy tényleg vannak olyan okok, melyek behatárolhatják a késésünket, viszont semmit sem tehetünk ellene. A kísérlet során arra került fény, hogy az agyi működésük is eltérhet a későknek a pontosan érkezőktől. Amely abból következhet, hogy akik késő típusok azok rendszeresen alul becsülik, hogy egy adott feladat elvégzéséhez mennyi időre lesz szükségük.