A növények fényen és a talajból felszívott tápanyagon élnek. No de mi van akkor, mikor egy talajtípus nem alakalmas erre? A növényzet szinte minden helyen jelen van valamilyen formában és alkalmazkodik a lehetőségekhez.
A minimális tápanyagtartalmú talajban élő növények egy része kifejlesztett egy kiegészítő táplálkozást, mellyek kiegészítik a földből felvett kis mennyiségű tápanyagot. Egyáltalán nem ritka növénytípus, 450 fajuk különíthető el, ezket hat családba lehet osztani. Van amelyik rovarokkat ejt csapdába, de van olyan is, ami akát békákat vagy kisebb madarakt is „elkap”. A táplálék megszerzésének öt különböző módszerét fejleszették ki a húsevő növények. Vadászhatnak kancsókacsapdával, légycsapóval, ragadós csapdával, hólyagcsapdával és varsacsapdával.
A kancsókacsapda lényege, hogy befelé álló szőrök fedik a felületét és édes nedveket bocsát ki, melyek valószínűleg elkábítják a rovarokat, akik egyébként sem menekülhetnének a szőrök miatt. A kiválasztott nedvek ráadásul meggyorsítják a rovarok lebomlását. Ennek ellenére él bennük szúnyog és pók is. A légycsapós növény érzékelője révén szerez tudomást a rovar jelenlétéről, majd elkezd becsukódni és fogjul ejti azt. De akár békák is horogra akadhatnak. A ragadós csapdákba az óvatlan préda megreked, a lebontás itt is felgyorsul és nedveit felszívja, hasznosítja a növény. A hólyagcsapda lényege a nyitódó, csukódó pórusok, a varsacsapda pedig elsősorban vízi élőlényekre specializálódott csűszerű növény. A Vészusz légycsapója nevű növény kapható virágboltokban is, de ezek legfeljebb legyeket kapnak el. Más növények azonban még patkányokat is el tudnak emészteni, némelyik kancsóka akkora kancsókat növeszt, hogy a rágcsálók is könnyedén belefulladnak.