Szemünkkel látunk, ki élesebben, ki kevésbé jól és vannak olyanok is, akik sajnos nem tudják használni látószervüket. A középiskolai bilógia órán tanultunk már a szem működéséről, de mint sok más dolog, ez is a régmúlt homályába vész. Ma tudjuk, hogyan látunk?
A szem egy nagyon különleges, roppantul összetett és speciális szerv. Fokozottan érzékeny, törékeny, ezért nagyon kell rá vigyázni. De mégis hogyan működik? Hát nem úgy, mint a fényképezőgép. Szemünk nem csak rögzít egy egy pillanatot, hanem folymatosan fogja fel az ingereket és közvetíti az információt az agyunkba. A legtöbb élőlény a látásával szerez olyan információt, mely alapján cselekszik. Látjuk, hogy előttünk egy szakadék vagy egy tárgy, nem fogunk nekimenni. Azt is szemünkkel érzékeljük, hogy fenyeget-e minket veszély, emellett a másik élőlények számos reakciója csak a látással felfogható.
A szem látóidege az agyhoz csatlakozik, így a látottak azonnal információvá alakulnak, melyeket aktuális tudásunk szerint egy pillanat töredéke alatt feldolgozunk. Ösztönből. Az informácó elektromos jelek útján közvetítődik az agy pedig dekódolja a megfelelő „nyelvre”. Két szemünk kissé eltérő szögből néz egy pontra, de egészen kicsi korunkban agyunk megtanulja egybeolvasztani a két nézőpontot, így alakul ki a térlátás. A szem fordított állásban látja a dolgokat, a szemlencsébe a fény megtörése fordított képet eredményez, de agyunk ezt is dekódolja. Ennek megtanulása időbe telik, ezért a gyerekek egy rövid ideig fejjel lefelé látják a világot. A szem közepe, azaz a pupilla egy olyan szerv, melynek mérete úgy változik,a hogy azt a környezet megkívánja. Ha kevés a fény, kitágul, hogy minél többet tudjon befogadni, ha megfelelő a fény, akkor átlag nagyságú, túl sok fénynél összeszűkül.