A régi időkben nem kerítettek ekkora feneket a szájápolásnak, hisz az egész témakör kimerült gyakorlatilag a fogmosásban. Aztán ha valamelyik fog mégiscsak megfájdult, akkor a megoldás a legtöbb esetben kimerült a húzásban.
Igaz, ami igaz, ekkoriban még sokkal kevesebb volt a panasz, hisz egész mások voltak az emberek étkezési szokásai. Azt pedig már tudjuk jól, hogy a fogszuvasodásban és a szájüregi betegségekben a nem megfelelő tisztítás mellett az elfogyasztott ételeknek van a legnagyobb szerepük. Mára már egészen más a helyzet, hisz egész iparág épült – a gyógyítás mellett – a megelőzésre. Fogkefe fajták ezrei, különböző fogkrémek, szájvizek, fogselymek, fogfehérítő megoldások és akkor a kezelési lehetőségekről még szót sem ejtettünk. Ma már nem hogy nem cél a húzás, de a legjobb szakemberek foggal-körömmel küzdenek azért, hogy amennyiben csak lehetséges, elkerüljék. Ám még mindig rengeteg ember szenved szájüregi problémától és ennek az egyik fő oka, hogy rengeteg tévhit terjeng, amelyek komolyan vétele sajnos súlyos következményekkel járhat.
Az egyik legfőbb ilyen, az a fogselyemmel és annak kérdéskörével függ össze. Sokan ugyanis még mindig afféle úri huncutságnak gondolják, ám az igazság az, hogy nagyon is fontos lenne a rendszeres, napi használata. A fogközök tisztítása ugyanis nem igazán lehetséges más módon – főleg nem elég alaposan -, emiatt aztán a selyem mellőzése idővel fogágy betegségekhez és szuvasodáshoz vezethet. Ugyanez a helyzet akkor is, ha már fennáll a probléma, és gyulladás miatt vérzik az ínyünk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk óvni az érzékeny területet – fogkefével is, de selyemmel még annál is jobban -, pedig épp ellenkezőleg kellene cselekedni és a vérzés okát alapos tisztítással megszüntetni. Ugyancsak sok gondot okoz emellett, hogy az emberek jó része a cukrot tartja fő ellenségnek, holott az összes szénhidrát cukorrá bomlik és fogszuvasodáshoz vezet, ha nem tisztítjuk meg kellőképp a fogainkat. Ugyanez igaz az üdítők esetében, ahol azt gondoljuk, hogy a cukormentes az abszolút ártalmatlan, holott a szénsav legalább olyan káros a zománcra, mint maga a cukor. Végül pedig rengetegen vannak, akik tisztítanak elégszer, ám azt rossz technikával, vagy eszközzel teszik. Előbbiben segít a fogorvos, aki megmutatja a helyes módszert, utóbbinál pedig örök érvényű bölcsesség, hogy a puha kefe sokkal kíméletesebben és alaposabban tisztít, mint a kemény sörtéjű.