Legyen divatos, és még szép is a redőnyünk. Bár a reluxáról tudni kell, hogy belső árnyékolóként van használatban. Házilag is könnyűszerrel el lehet készíteni, bár odafigyelést kíván. Tehát néhány lépést érdemes figyelembe venni először.
Az ablak típusát szükséges legelőször megnézni. Tehát a nyíló ablakoknál figyelembe kell venni, hogy régi vagy újabb típusról van-e szó. Amennyiben régebbi, gerébtokos T alakú kilinccsel, akkor a reluxa szélességét lehet mérni a nyíló szárnyra is. Az ablaküvegnél legyenek kicsit nagyobbak, úgy 1-1 centivel mindkét oldalon. A magasságnál 2,5 centivel számoljunk. Ezek szerint az ablaküveget kell betakarnia, valamint kicsit túl is kell érnie a tetején 2,5 centivel. Amennyiben nem szeretnénk, hogy libegjen ide-oda, válasszuk a Plexipálcás kivitelt, vagy esetleg a bowdenes reluxát.
Amennyiben nyíló-bukó ablakunk van, fontos megnézni, hogy milyen a kilincs. Mivel a kilincstől függ, hogy meddig is érjen a reluxa a szélen. Ha a bukó funkciót használjuk inkább, akkor leginkább ajánlatos a bowdenes kivitel, mivel pálcarögzítőt csak itt lehet használni.
A tetőtéri ablakoknál mindenképp az ablaküvegre kell mérni a reluxát, és feszítés is ajánlatos, az ablakok ferdesége miatt. A 2,5 centis karnisnak be kell férnie a kilincs alá, hogy semmiképen se akadályozza a kilincs használatát. Amennyiben befér, akkor mérjük a nyíló szárnyra. Mindkét oldali ablakkeretre takarjon legalább 1 centit a reluxa.
Az egyesített szárnyú ablakok leginkább a panellakásokban vannak. Jellemzőjük, hogy 2 nyílóból állnak, és össze vannak csavarozva, így a két szárny egyszerre mozgatható. Itt nem szükséges feszítés, mivel a két nyíló között helyezkedik el a reluxa. Éppen ezért megmérni így a belső üvegfelületet kell. Bowdenes lesz ezért a reluxa, mivel a rugós bevezetőt a belső szárnyon keresztül kell vezetni. A bowden egy része és a kezelőzsinór egy része ezen jön ki.