Sigrid Adriaenssens, a Princeton polgári és környezetmérnöki professzora együtt dolgozott az elemzésben Vittorio Paris végzős hallgatóval és Attilio Pizzigoni-val, az alkalmazott tudományok professzorával a Bergamo Egyetemen azért, hogy felfedezzék az építészet lehetséges fejlesztéseit.
Tanulmányuk az első, amely kvantitatív módon bizonyítja az olasz reneszánsz kupolákban dolgozó fizikát, és elmagyarázza azokat az erőket, amelyek lehetővé teszik az ilyen szerkezetek építését, általában a modern építéshez szükséges zsaluzat nélkül. Korábban csak hipotézisek voltak arról, hogy az erők miként áramoltak át az ilyen épületeken, és nem volt ismert, hogy miként épültek át ideiglenes szerkezetek használata nélkül az építkezés során. A részletes számítógépes elemzés megmutatja az egyes téglákig működő erőket, megmagyarázva az egyensúly kihasználását. A diszkrét elemmodellezésnek (DEM) nevezett technika a szerkezetet több rétegben és az építkezés több szakaszában elemezte. A végállapot-elemzés meghatározta a kész szerkezet általános egyensúlyi állapotát vagy stabilitását. Ezek a tesztek nemcsak a szerkezetek mechanikáját ellenőrzik, hanem lehetővé teszik a modern építkezés technikáinak újbóli előállítását is.
Megállapításaikat a modern építkezésre alkalmazva a kutatók arra számítanak, hogy ez a tanulmány gyakorlati alkalmazásokat nyújthat légi drónok és robotok bevetését szolgáló építési technikák kidolgozásához. Ezeknek a pilóta nélküli gépeknek az építéséhez történő használata növeli a munkavállalók biztonságát, növeli az építési sebességet és csökkenti az építési költségeket. Az új építési technikák ősi forrásokból történő feltárásának másik előnye, hogy környezeti előnyökkel járhat. „Az építőipar az egyik legpazarlóbb, tehát ha nem változtatunk meg, akkor sokkal több hulladék lesz az építőiparban” – mondta Adriaenssens.