Az apává válás az egyik legcsodálatosabb érzés a világon, arról azonban jóval kevesebbet hallani, hogy az öröm mellett rengeteg kétséget, vívódást, és aggodalmat is hoz magával.
Ez persze teljességgel érthető, hisz felelőssé válunk egy pici ember iránt, és attól a pillanattól kezdve, hogy bővül a család, már rengeteg mindenben egész másképp kell gondolkodni, mint az azt megelőző időszakban. Minden egyes döntést úgy kell meghozni, hogy nem lehet legyinteni, nem lehet aszerint élni, hogy majd lesz valahogy, hisz már nem csak saját magunkra kell gondolni, hanem a gyerekre is, aki teljes mértékben a szüleitől függ. Ez a merőben új helyzet egész másképp hat az anyára és az apára. Ennek mind társadalmi, mind biológiai okai vannak, hisz nem csak az évezredek óta elfogadott szerepek meghatározóak, de az ősidők óta velünk maradt feladatok sem változtak meg gyökeresen.
Ezeknek megfelelően az anya az, aki otthon marad a kicsivel, ellátja, óvja, és kielégíti a mindennapi szükségleteit, míg az apa eközben megteremti azokat a javakat, amelyek a család fennmaradásához szükségesek. Ám a modern kor ezen a felálláson csavart egy kicsit, és ma már egyre több férfi érzi azt, hogy szeretné kivenni a részét a gyereknevelésből és nem akar lemaradni azokról az évekről, amelyek talán a legcsodálatosabbak. Ez pedig egy örök őrlődéshez vezet, hisz ezt az áldozatot csak úgy lehet meghozni, ha cserébe jóval kevesebb időt tölt a férfi a munkával és az anyagiak hajszolásával. Ám igenis érdemes megtalálni az egészséges egyensúlyt, hisz bár könnyű azt gondolni, hogy akkor tesz az apa a legtöbbet a családért, ha minél többet keres, valójában a gyermeknek sokkal fontosabb az együtt töltött idő, és a közösen megélt élmények. Amint ezt tudatosítjuk magunkban, máris könnyebben elengedjük az anyagi javak kérdését, és ha megvan az akarat, akkor megtaláljuk azt a megoldást és felállást, amivel kellő mennyiségű időt tudunk eltölteni a gyermekkel.