Az ember sokszor igen furán gondolkodik. Példának okáért mindjárt ott van az öröm kérdése, hisz amikor azt kérdezzük valakitől, hogy melyek a legörömtelibb pillanatai, vagy élményei, akkor általában valami olyan választ kapunk, ami egy kiemelkedő eseményhez köthető.
Egy születésnap, egy előléptetés, egy hőn áhított nyaralás vagy valami jelesebb családi esemény – általában ezek kerülnek elő, amikor a valódi örömről van szó. Ám ahogy azt egy neves pszichológus is nyilatkozta, az élet nem ezekből áll. Nem nyaralásokból, nem születésnapokból, és – sajnos – nem is előléptetésekből, hanem soha véget nem érő módon egymást követő szürke hétköznapokból. Ezek teszik ki a létünk legnagyobb részét, mi mégis alig várjuk, hogy végre este legyen és fáradtan ledőlhessünk az ágyba, hogy aludjunk egyet, persze csak azért, hogy aztán reggel újra kezdődjön az egész, megint. A boldogság egyik legfőbb titka emiatt épp az, hogy képesek vagyunk-e megtalálni és meglátni a szépséget a mindennapokban, vagy csak a jeles, ritka pillanatok hoznak némi felüdülést az egyhangúságba.
Persze ez nem könnyű feladat, gyakorta az is szükséges hozzá, hogy változtassunk az életszemléletünkön. A mostani világ egy rohanó világ, és ha lépést akarunk tartani – elsősorban anyagi tekintetben – akkor kénytelenek vagyunk felvenni a kényelmetlen ritmusát. Ám sokszor érdemesebb inkább elengedni a – tárgyi – vágyakat és lelassítani. A valódi boldogság ugyanis ott van a szemünk előtt, csak nem veszünk róla tudomást, mert nincs rá időnk. Nem ülünk le játszani a gyerekkel, nem vacsorázik együtt a család, nem szervezünk közös programokat. Mert mindenki rohan, és mindig van fontosabb dolgunk. Pedig az összetartás, a szeretet, és egymás társaságának élvezete lenne a kulcs az elégedettségünkhöz, csak épp nem veszünk erről tudomást, hisz kényelmesebb elhinni, hogy majd ha már eleget keresünk, akkor minden sokkal jobb lesz. De ezzel csak becsapjuk magunkat. Próbáljunk meg változtatni és meglátni a körülöttünk lévő környezetben minden szépséget, mert ott van az, csak eddig nem vettük észre.