Hadd áruljak el egy titkot, bár tudom, sokan nem fognak neki örülni: ha nem tetszik a jelened milyensége, akkor arról sajnos egyedül Te tehetsz. Valódi változást akkor érhetsz el az életedben, ha éretté válsz saját felelősséged felismerésére.
Nem kell megváltoztatni senkit és semmit körülötted, minden úgy van jól, ahogy van, és minden történés okkal történik, csak meg kell találnod a módját, hogy profitálj belőle (persze, ha valójában akarod). Az a bizonyos homokszem a gépezetben nem kívül, hanem nagyon is belül van, a hiteidben, az elképzeléseidben.
A boldogság egy belső folyamat, nem függ attól, mi történik körülötted, kizárólag attól függ, mi történik Benned. A boldogság nem függ pénztől, hírnévtől, társadalmi elismertségtől, párkapcsolattól, egészségtől, stb… Ne higgy feltétel és kritika nélkül a társadalmi elvárásoknak, nem csak akkor lehetsz boldog, ha már elértél valamit. Manapság az „elérni valamit” kategóriát sokan azonosítják azzal, hogy milyen ruhában jársz, milyen autót vezetsz, mekkora a TV-d, és milyen „okos” a telefonod… Tényleg kell a nagyképernyős tévé, tényleg mindig kell egy „okosabb” telefon? És még sorolhatnám… Tényleg pénzben mérik az elismertséget?
Én azt vallom, és aszerint élek, hogy a fenti kérdésekre „nem” a válasz. Dale Carnegie is, aki egy igen hiteles ember a szememben, hasonlóan látja a boldogságot:
„…Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek lehet nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”
De mi is a boldogság titka? Hogyan érhetünk a nyomába, ha már megszerettük magunkat, és elfogadtuk a világot (benne önmagunkkal) olyannak, amilyen? Popper Péter szerint, akivel szintén nagyon egyetértek e témakörben, a boldogság nem egy tartós állapot, csupán röpke pillanatok összessége. Így aztán a boldogság titka valójában csodálatosan egyszerű: figyelj arra, amit éppen csinálsz, azaz éld meg a jelent! A keleti filozófiák már hosszú évszázadok óta azt tanítják, hogy fókuszálni kell a gondolatainkat, azaz jelen kell lenni a pillanatban. És erre megoldást is adnak, ami nem más, mint a meditáció.
A világodban való mentális jelenlét tehát az, ami számít, azaz ha nem kóborolnak másfelé a gondolataid, hanem arra figyelsz, amit csinálsz. Mindegy, hogy mosogatsz vagy éppen ládákat pakolsz, ha közben a mosogatás vagy a ládapakolás jár a fejedben, nagyobb eséllyel vagy boldog, mintha finomat ennél, de máson gondolkodnál közben. A mai kor embere idejének legnagyobb részét a múltjában és a jövőjében tölti, tehát elfelejt élni, és ezzel együtt elfelejt boldognak lenni…