A különböző zöldségek (néha gyümölcsök) eltevése már bevett szokásnak számít, legalábbis az európai ételkultúrában. Ezek nagyon népszerűek, mert akkor is ízletesek, ha ételek mellé fogyasztjuk savanyúság gyanánt, és akkor is, ha csak önmagában esszük, bár ez utóbbi nem olyan gyakori.
Sokféle módszer van az eltevésre vonatkozóan. A különböző zöldségekhez különböző praktikák, fűszerezési lehetőségek társíthatók. A lényeg mindegyiknél a tartósság megőrzése. Akármilyen ízesítési módot is választunk (pl. csípőspaprika darabkákat, vagy akár cukrot teszünk a befőttesüvegekbe), az alapmetódus a következő lesz: felvágjuk a választott növény termését apró darabkákra, vagy ha nem úgy szeretjük, akkor nagyobbakra. Befőttes üvegbe helyezzük őket, vigyázva, hogy ne nyomódjanak szét, ezért célszerű, hogy ne szorítsuk nagyon be őket. Ha ezzel megvagyunk, feltöltjük a befőttesüveget egy kis vízzel, ecettel és hozzáadjuk a választott ízesítőket.
Sóval, borssal, hagymával, vagy csípőspaprikával is adhatunk nekik ízt, lényeg, hogy ne nyomjuk el az eredetit. Az előbbiekben felsoroltak kizárólag csak aromásító célt kell hogy szolgáljanak, és nem szabad teljesen átvenniük az eredetit. Bizonyos esetekben elég, ha csak 1-2 hétre tesszük be a hűtőbe, ezután már fogyaszthatjuk is. Viszont minél többet hagyjuk, annál jobban összeérnek az aromák és annál gazdagabb ízvilágú terméket kapunk. Ha fő ételek mellé fogyasztjuk, akkor finomságuk mellett kitűnő zsírégető hatásuk lehet, azonban ha körítésként akarnánk alkalmazni, akkor tanácsos visszafognunk magunkat, ami az ízesítést illeti, hiszen ilyen mennyiségben nem lehet jó hatással májunkra és vesénkre, sőt, a többi ételt is elnyomja majd. Ezért mielőtt bármit is elraknánk, érdemes megfontolunk, hogy mire fogjuk használni.