Hogyan szoktassuk szobatisztaságra a gyereket?

Vannak olyan mérföldkövek egy kisgyermek életében, amelyeket a szülők egész életükben varázslatos emlékként őriznek. Ilyenen, amikor a baba először átfordul, amikor megteszi az első lépést, amikor kibújik az első fogacska, és persze az is, amikor a gyerkőc szobatisztává válik.

Sokan túlságosan is rá stresszelnek a szobatisztaság kérdésére, való igaz, hogy a rengeteg – nem egyszer egymásnak ellentmondó – információ nem könnyíti meg a dolgunkat. Hisz távolról nézve olyan összetett és bonyolult feladatnak tűnik leszoktatni a kicsit a pelenkáról. Ráadásul mi van, ha addigra sem sikerül, mire óvodába megy? Érdemes minél korábban nekilátni? De egyáltalán hogyan kezdjünk neki? Megannyi kérdés kavarog ilyenkor a szülők fejében, pedig a megoldás alapvetően épp a dolog egyszerűségében rejlik. A gyerekek ugyanis maguktól – is – szobatiszták lesznek, bár a ritmusban egyénenként előfordulhatnak eltérések. A folyamat kialakulásán pedig minden idegeskedéssel töltött perc csak rontani tud.

Talán egy kissé hihetetlennek tűnik, de az igazság az, hogy a szobatisztaság kialakulásához a szülőnek semmi más nincs, mint türelmet és szeretetet tanúsítani. Emellett persze fontos, hogy figyeljünk azokra a jelekre, amelyek arra engednek következtetni, hogy gyermekünk készen áll a nagy lépésre, de ha ez megvan, akkor onnan már játékosan, mindenféle erőltetést mellőzve a legtöbb gyerkőc pár hét alatt elhagyja a pelenkát és bilibe végzi a dolgát – avagy ha kényelmes, akkor szűkítő segítségével a WC-be -. Ha azt látjuk, hogy gyermekünk már érdeklődik felnőttek kis és nagy dolga iránt, illetve ha már előre jelzi – akár csak pár másodperccel -, hogy történni fog valami, akkor jó eséllyel elérkezett az idő. Ekkor közösen válasszuk ki a mindenkinek tetsző bilit (és/vagy szűkítőt), és játékosan, mesékkel motiváljuk a gyermeket arra, hogy próbálja meg elvégezni a dolgát. Mindig nagyon dicsérjük meg, ha sikerül, ám soha ne szidjuk, és soha ne állítsuk be ezt a természetes folyamatot kellemetlennek, vagy épp undorítónak. A szobatisztaságra nevelés időszakának mindig válasszunk nyugodt heteket, amikor a lehető legkevesebb a stressz – a mi életünkben is -, hisz a türelem itt kulcsfontosságú. Azt is meg kell értenünk, hogy a kezdeti sikereket követően előfordulnak majd balesetek, ez teljesen rendben van és nem szabad belőle nagy ügyet csinálni, szidni pedig egyenes tilos. Ha ezeket az apró tanácsokat megfogadjuk, pár hét alatt a pelenkásból bilis lesz, aki büszkén újságolja majd nekünk minden egyes produktumát.