A romantikus regényeken, és filmeken szocializálódott nemzedék hajlamos azt gondolni, hogy a jól működő párkapcsolat egyik fő ismérve az, hogy soha nincs veszekedés a felek között. Ez papíron persze valóban jól hangzik, ám szinte teljességgel kizárt, hogy két ember – akik az idejük nagy részét együtt tölti – évekig ne kerülne valamilyen konfliktusba egymással.
Sokkal inkább jellemző az, hogy kerülvén a konfrontációt inkább a felek bele sem mennek a vitába, holott ez egy nagyon káros taktika, ami hosszú távon komoly párkapcsolati problémákhoz vezet majd. Attól ugyanis, hogy a problémákról nem beszélünk, még léteznek, és ha a szőnyeg alá söpörjük őket, attól azok még nem tűnnek le, sokkal inkább az történik, hogy egyszer majd kibukik az összes, olyan mennyiségben, amit már nagyon nehéz lesz kezelni. A nézeteltérések ugyanis természetes velejárói egy párkapcsolatnak – de minden más kapcsolatnak is -. A kulcs, hogy képesek vagyunk-e ezt megfelelő formában kezelni, és persze hogy a másik fél nyitott-e arra, hogy elérjünk egy közös nevezőre.
Ehhez gyakorlat kell, hiszen veszekedni, vitázni is meg kell tanulni. Eleinte persze fájdalmas, furcsa, és kellemetlen érzés kíséri, hisz az egész jelenség eltér attól a megszokott harmóniától, amiben addig éltünk a másikkal, ám ahhoz, hogy a kapcsolat egészséges, és mindenki számára kielégítő maradhasson, elkerülhetetlen, hogy belemenjünk a vitákba. Nem szabad azonban hagyni, hogy az érzelmek urrá legyenek ezeken az alkalmakon, sokkal célravezetőbb, ha hideg fejjel, kicsit lenyugodva ülünk le átbeszélni, hogy kinek mi a problémája, így ugyanis sokkal nagyobb rá az esély, hogy gyorsan találunk megoldást is, méghozzá olyat, amiben egyik fél érzelmei sem sérülnek. Ha eddig a pontig eljutottunk, akkor már csak arra kell figyelni, hogy tényleg törődjünk a másik kéréseivel, és aktívan tegyünk is azért, hogy a kevésbé jól működő részei helyre billenjenek a kapcsolatnak.