A felnőttkor egyik legnagyobb dilemmája, hogy mihez kezdjünk, amikor egy adott párkapcsolatunk már nem egészen úgy működik, ahogy azt szeretnénk.
A nagyon kevés szerencsés embertől eltekintve – akik rögtön elsőre megtalálják azt, akivel az egész életüket le tudják élni – ugyanis ezen majdnem mindenki átesik. Persze nagyon nem mindegy, hogy milyen idősen és milyen körülmények között találkozunk ezzel a szituációval, de a lényeg tulajdonképpen majdnem mindig ugyanaz. Maradjunk a másikkal, még akkor is, ha már nem érezzük magunkat sem igazán boldognak, sem elégedettnek, vagy váljanak el az útjaink és vállaljuk az egyedülléttel járó kellemetlenségeket? Külső szemlélőként persze egyszerűnek tűnik a döntés, ám amikor személyesen érintettek vagyunk, akkor már közel sem könnyű elhatározni magunkat. Rögtön ott van ugyanis a megszokás, ami hihetetlen erővel bír.
Bármennyire is kényelmetlennek éljük meg az egyes napokat, feladni az addig megszokott életünket az egy hatalmas lépés. Ráadásul sok esetben nem csak a párunkat veszítjük el, hanem a barátaink egy jelentős részét is, hisz az évek alatt a társaságok igencsak összemosódnak és egy szakítást követően – még ha ezt sokan tagadják is – minden ismerős oldalt választ. Ám az igazság az, hogy az anyagi, vagy társas következmények ellenére is, ha a kapcsolat már helyrehozhatatlan – mert mondjuk kihűltek az érzelmek -, akkor az egyetlen ésszerű döntés az, hogy különválnak az utak. Az ez után következő időszak persze nehéz lesz és gyötrelmekkel teli, még akkor is, ha már nem táplálunk mély érzelmeket. Hirtelen egyedül találjuk magunkat a világban és jóllehet már rég nem is emlékszünk arra, hogy milyen szingliként élni. Ám idővel megtanuljuk, hogy egyedül is lehet élvezni az életet és amint erre a pontra eljutunk, már látni fogjuk, hogy bölcsen döntöttünk.