Legyen szó munkahelyi feladatokról, vagy akár csupán egy iskolai projektről, egész más ha az ember egymaga kell megoldjon valamit és teljesen más, ha csapatban dolgozva, együttes erővel kell legyőzni az akadályokat.
Aki rendszeresen dolgozik együtt másokkal, az viszont egy idő után pontosan megtapasztalja, hogy egyáltalán nem attól lesz eredményes egy ilyen kooperáció, amitől eleinte, laikusként gondoltuk volna. Hisz ha nekünk kellene összeállítani egy pár fős társaságot, akkor jó eséllyel a legokosabbakat, és a leginkább éles eszű embereket gyűjtenénk össze, gondolván, ők majd villámgyorsan a probléma mélyére ásnak. Valójában azonban egyáltalán nem ezen múlik a siker, legalábbis az esetek döntő többségében biztosan nem. Bizonyos specializált területek, tudományos projektek esetében, amikor mindössze egy maroknyi olyan ember van a világon, akik egyáltalán értik a megoldandó problémát, valóban csak az vezethet eredményre, ha belőlük alkotunk csapatot.
Egy hétköznapi helyzetben azonban másképp kell gondolkodnunk. Általános projektek esetén, ahol a csapatmunka célja inkább a teljesítmény optimalizálása, mintsem a lehetetlennek tűnő kérdések megválaszolása, nem olyan emberekre van szükség, akik átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, hanem olyanokra, akik társas készségei kimagaslóak. Ez ugyanis a legfőbb kulcs ahhoz, hogy eredményesen tudjanak másokkal együtt dolgozni és a közös projekt sikerét ne árnyékolja be a versengés, vagy a különféle konfliktusok. Ilyenkor ugyanis az számít, hogy a csapat kollektív intelligenciája és problémamegoldó képessége milyen, nem pedig az egyes tagoké. Ez pedig szinte kizárólag attól függ, hogy milyen eredményesen képesek egymással dolgozni, azaz mennyire empatikusak, alázatosak és a szó legtisztább értelmében véve csapatjátékosok. Eszerint érdemes tehát összeválogatni több embert egy közös feladatra.