Bár elvileg civilizált társadalomban élünk, mégis, napjainkban is meglepően gyakori jelenségnek számít a családon belüli erőszak. A bántalmazott nők – ritkább esetben férfiak – és gyerekek sokszor évekig, vagy akár évtizedekig kénytelenek elszenvedni a brutális fizikai bántalmazást, amely újra és újra nyomot hagy a testükön.
Az áldozatok természetesen szégyellik a kék-zöld foltokat, éppen ezért sokszor előfordul, hogy még a nyári hónapokban is hosszú ujjú vagy magas nyakú felsőt hordanak, ilyenkor ugyanis a ruhák segítségével próbálják meg eltakarni az erőszak árulkodó nyomait. De mi van akkor, hogy ha nem a fizikai testünket éri bántalmazás, hanem a lelkünket? Mi van akkor, ha, ugyan nem pofoznak fel minket minden második este a vacsoránál, de mentálisan már olyan szinten kikészültünk, hogy egyszerűen úgy érezzük, nincs tovább? Az érzelmi bántalmazás legalább olyan súlyos bűn és legalább olyan mély nyomokat hagy az ember lelkén, mint a hagyományos értelemben vett, testi fenyítés. Senki sem vonja kétségbe a rendszeres verés és az otthoni verekedések egy életre kiható káros hatását, a helyzet azonban az, hogy az érzelmi erőszakoskodást sokan nem veszik komolyan.
Gondoljunk csak bele, amikor egy fiatalasszony panaszkodik a férje rossz modora és örökös rossz kedve miatt, az idősebb hölgyek gyakran azzal intik le, hogy ugyan, ne kényeskedjen, örüljön, hogy „rendes” ura van, aki nem iszik, nem verekszik, nem kártyázik és nem hűtlenkedik. De vajon, ha egy férfi nem teszi meg az előbb felsoroltak, akkor automatikusan „rendesnek” minősül? Valóban ilyen egyszerű lenne a képlet? A gyakorlat sajnos teljesen mást mutat. Sok férj vagy éppenséggel feleség abban leli örömét, ha a párját folyamatosan alázhatja otthon, a gyerekek előtt, azonban sokan attól sem riadnak vissza, hogy házastársukat akár nagyobb társaságban is megszégyenítsék. Az ilyen jellegű bántalmazás ugyan nem hagy látható nyomokat rajtunk, azonban a sorozatos, véget nem érő lelki sérülések egy idő után begyógyíthatatlan sebeket is okozhatnak, amelyeket széles mosollyal próbálunk rejtegetni a világ elől. Azonban mindenkinek tudnia kell, hogy nem kötelező, sőt, nem is javallott benne ragadni egy ilyen tipusú kapcsolatban, még akkor sem, ha közös gyerekek is vannak, hiszen az örökös pocskondiázás hosszútávon megmérgezheti az összes családtag lelkét! Ha valaki tehát gyakran kénytelen elszenvedni párja indokolatlan sértegetéseit, annak azt üzenjük, hogy nem ő a túlérzékeny, a társának vannak komoly problémái saját magával, ön pedig nem köteles egy életen át eltűrni azt, hogy valaki nap mint nap megpróbálja megfosztani a méltóságától!