Egy új tanulmány a valaha volt legbonyolultabb, legrészletesebb pillantást vetette fel a méhek szerkezetének és formájának sokféleségére, új betekintést kínálva egy hosszú ideje tartó vitával kapcsolatban, hogy a méhek evolúciós ágaiban milyen komplex társadalmi viselkedés alakult ki.
A mai napon, a Rovarok Szisztematikája és Diverzitása című kiadványban a jelentés a méhek közel 300 morfológiai tulajdonságának elemzésére épül, hogyan különböznek ezek a tulajdonságok számos fajonként, és mit sugallnak a méhfajok közötti evolúciós kapcsolatok. Az eredmény szilárd bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a virágport szállító méhekben csak egyszer alakult ki komplex társadalmi magatartás, nem pedig kétszer vagy többször külön, különféle evolúciós ágakban – de a kutatók szerint az eset korántsem zárult le. Diego Sasso Porto, több mint egy évtizede tanulmányozza a méhek szerkezetét és formáját, vagy morfológiáját, és legújabb erőfeszítései a méhek evolúciójával kapcsolatos régóta fennálló kérdésben merülnek fel. A testes méhek – azok, amelyek hátsó lábukon corbiculával vagy pollenkosárral rendelkeznek – felölelik a mézelő méheket, a folt nélküli méheket, a darázsméheket és az orchidea méheket.
Közülük a mézelő méhek és a csípős méhek az egyetlen csoportok, amelyek rendkívül összetett társadalmi magatartással rendelkeznek, például nagy telepeket alkotnak királynőkkel, munkásokkal stb. A darázsméhek kevésbé összetett társasági viszonyokat mutatnak, és az orchidea méhek többnyire magányosak. A hagyományos morfológiai elemzések már régóta rámutattak arra, hogy a mézelő méhek és a csípős méhek állnak a legszorosabban összefüggésben, és hogy összetett társadalmi viselkedés alakult ki közös ősükben, mielőtt a csoportok elváltak egymástól.