A közép-amerikai ősi kultúrák számos ember képzeletében valami misztikus dologgal kötődnek össze. Ez nem véletlen, hiszen nagyon rejtélyes leletek kerültek elő arról a vidékről, amit a tudósok csak Mezoamerikának hívnak.
Az egyik nagyon érdekes és különleges hely, az azték kultúra nagyvárosa, vagyis annak romjai, Tenochtitlán, mely ma nem egy különálló romváros valahol a dzsungelben, hanem egészen pontosan Mexikóváros alatt található. Számos lelet csak véletlenek folytán kerül elő. Így volt ez Ehecatl-Quetzalcoatl templomával, melyet 1967-ben fedeztek fel, mikor Mexikóváros Pino Suarez metróállomását építették. Az utóbbi kétszáz évben számos ilyen meglepetés került elő a különböző építkezések során. No de mit tudunk magáról a városról? A XVI. századi spanyol krónikák elmondják, hogy Tenochtitlánt Kr.u. 1325-ben alapították az aztékok a Mexikói-völgy egy mocsaras tavának szigetén. A város száz év leforgása alatt hatalmas központtá nőtt, lakosainak száma 150-200 ezer lehetett, északon, délen és nyugaton kötötte össze útvonal a szárazfölddel. A mai Velencéhez hasonlóan a városban vízi közlekedés is volt. Középen helyezkedett el a vallási negyed, a hatalmas Nagy Templommal.
A Nagy Templomot piramis formán építették meg, homlokzata nyugatra nézett. Az építmény csúcsán két újabb, kis templom állt, ezekhez kettős lépcsősor vezetett föl. A két kis templomot a legfőbb azték istenek tiszteletére szentelték föl, Huitzilopochtlinak, a Nap és a háború istenének, valamint Tlalocnak, aki az eső és a víz istene volt. Tlalocról nagy számban kerültek elő kő domborművek, maszkok, kisplasztikák, de Huitzilopochtliról semmi ilyesmit nem találtak. A spanyol krónikák szerint a Napistent csak különleges tésztákból és magokból formázták.