Az első a lelki (érzelmi, pszichológiai) bántalmazás, melynek során az elkövető úgy okoz fájdalmat, hogy eközben egy ujjal sem nyúl áldozatához. Ehelyett rendszeresen és folyamatosan bírálja, gúnyolja, féltékenységével gyötri, eltiltja a barátaival, rokonaival tartandó kapcsolattól, fenyegeti, félelemben tartja.
Mindennek eredményeként az áldozat megalázottá és magányossá válik, önbizalma megrendül, félelemben, szorongva él. Az esetek jelentős részében előfordul (vagy rendszeres) a tettlegesség, illetve a nemi erőszak. A lelki abuzusok egyik csoportjának célja az izoláció, mely nem más, mint a bántalmazás fő célja elérésének egyik eszköze. Azaz: a bántalmazó mindenki mástól (családtagok, környezet, bármiféle közösség) elszigeteli az áldozatot, elmagányosítja, hogy ezzel minél inkább függő helyzetbe kerüljön tőle, kiszolgáltatottá váljon neki, és ő ezáltal minél inkább uralkodhasson felette.
A cél elérését segíti, hogy az ily módon történő „leválasztással” a sértett olyan helyzetbe kerül, hogy a realitásérzékét elveszti, nem kap visszajelzést arról, hogy mi történik vele, könnyebben és észrevétlenül sodródik bele a neki szánt szerepbe. Az elszigetelést az áldozat gyakran a partner féltékenységével igyekszik saját maga számára megmagyarázni, és az elkövető is általában erre hivatkozik. Minél hagyományosabb elképzelése van egy asszonynak a nő és a feleség szerepéről, annál kevésbé képes tudatosan észlelni a teljes elszigetelődését és elmagányosodását.