Bármennyire is igyekszünk különválasztani a testi gondokat és a lelki problémákat, egyszerűen lehetetlenség. A kettő szoros kölcsönhatásban van egymással, a dolog ugyanis oda-vissza működik: ha valamilyen fizikai betegséggel küszködünk, nagy eséllyel lehangoltabbnak érezzük magunkat az általánosnál, míg a bánat és a szomorúság olyan szinten képes legyengíteni az immunrendszerünket, hogy szó szerint belebetegszünk valamilyen lelki szenvedésbe.
Persze, amikor az ember szerelmes, csak nagyon ritkán betegszik meg, de ha már össze is szedett valamilyen bacilust, valószínűleg igencsak hamar ki fog lábalni a kórságból, különösen, ha a kedvese ápolja őt. A szélsőségesen boldog és fájdalmas érzések és élmények tehát nagy hatást gyakorolnak a fizikai állapotunkra. Nincs ez másként a harag esetében sem. Gyakran mondogatjuk, hogy a harag rossz tanácsadó. Ez tény, ami azonban még ennél is rosszabb a harag kapcsán az az, hogy akár komoly betegségek is kialakulhatnak annál az embernél, akik valamilyen oknál fogva képtelen megbocsájtani valakinek, évek óta rágódik egy általa lezáratlannak tekintett ügyön, vagy netán bosszút forral vélt vagy valós sérelmei okán.
Ne hagyjuk, hogy a fájdalmas élmények, a csalódások, a nehézségek és az élet igazságtalanságai kiöljék belőlünk a továbblépés képességét. Ha nem tudunk felülemelkedni bizonyos dolgokon, akkor végül ezek fognak minket maguk alá temetni majd. Ne adjuk meg senkinek azt az örömöt, hogy szenvedni és gyűlölni lásson minket. És különben is, gondoljunk csak bele: ha valaki iránt negatív érzelmeket táplálunk, ki fog attól valójában szenvedni? Bármilyen szenvedélyesen is gyűlölünk valakit, az illető életét ez a legkevésbé sem fogja megkeseríteni, a miénket viszont annál inkább. A harag minket emészt fel, szépen, lassan sok-sok év folyamán, ne hagyjuk óriássá nőni a sérelmeket a lelkünkben, hogy el tudjuk kerülni a fizikai megbetegedéseket is!