A napjainkban használt cumi elődje az 1900-as években került megalkotásra. S a nagy kérdés, miszerint e találmány káros-e avagy hasznos, a kezdetek óta osztja meg a világot.
Vannak szülők, akik a gyermek születés előtt elhatározzák, hogy nem fog a babájuk cumit kapni, s vannak olyan szülők is, akik nem különösebben foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. Az élet azonban néha tartogat fricskákat. Ilyen lehet például, ha a határozott szülők, akik nem akarnak egy gumidarabot babájuk szájába tenni, kénytelenek mégis megtenni a lépést, mert másképpen nem tudják megnyugtatni a folyton síró babát. Vagy, ha a kérdés iránt érdeklődést nem mutató szülők gyermeke kiköpi a cumit, mert nincs rá szüksége. A cumi ellen szóló érvek zöme a beszédfejlődésre és a fogakra gyakorolt negatív hatásával kapcsolatos, de a baba összezavarása és a szopási technika romlása miatt is felelősségre vonják az eszközt. Ezek ma is vitatémának.
A modern technológia lehetővé teszi, hogy a gyártók számos anyagból és kialakítással készítsenek cumikat, ráadásul ma már a design sem utolsó szempont. Gyártanak játszó- és alvó cumit, nappalit és éjszakait, mely világít a sötétben, és persze mindenféle szín és minta is elérhető a boltokban. Azonban a pártolók és ellenzők tábora ettől függetlenül fennáll. Afelől nincs kétség, hogy a cuminak nyugtató hatása van, de vannak édesanyák, akik például azért vetik be ezt a fegyvert, hogy babájuk ne szokjon rá a szoptatás közbeni elalvásra. Vélhetően, ha nincs állandóan a gyermek szájában, s a leszoktatási folyamat is idejében elkezdődik, ráadásul a szülők is fellélegezhetnek kicsit, míg a baba rágcsál, egy afféle win-win szituáció az eredmény. Egy biztos: ki így, ki úgy vélekedik a témáról, ez egyéni döntés, nem szabad más álláspontját kérdőre vonni!