Évtizedek óta végzett kutatások kimutatták, hogy a zenehallgatás enyhíti a szorongást és a depressziót, javítja a hangulatot, és javítja a kognitív működést, például a térbeli tudatosságot. A kutatások azonban eddig nem foglalkoztak azzal, hogyan hallgatunk zenét. Például a kognitív előnyök továbbra is ugyanazok, ha egy feladat végrehajtása közben hallgatunk zenét, nem pedig előtte? Továbbá, hogyan befolyásolja a teljesítményt az, hogy egy bizonyos típusú zenét preferálunk?
Az Alkalmazott Kognitív Pszichológia új tanulmánya kimutatja, hogy a sorozatos felidézési feladat végrehajtása közben tetszőlegesen hallgatott zene hallgatása nem segíti elő a teljesítményt, mint az olyan zenehallgatás, amelyet nem élvez. A kutatók feltárták az „irreleváns hanghatást”, és megkövetelték a résztvevőktől, hogy soros felidézést hajtsanak végre (előhívási sorrendben 8 mássalhangzó felsorolása) öt hangkörnyezet jelenlétében: csendes, kedvelt zene (pl. Rihanna, Lady Gaga, Stranglers és Arcade Fire), nem tetsző zene (a Death Angel „Thrashers” című száma), változó állapot (véletlenszerű számjegyek sorozata, például „4, 7, 1, 6”) és egyensúlyi állapot („3, 3, 3”). A visszahívási képesség közel azonos volt, és a legszegényebb a zene és a változó állapotok esetében. A legpontosabb felidézés akkor történt, amikor a résztvevők csendesebb, egyensúlyi környezetben végezték a feladatot. Így a zenehallgatás, függetlenül attól, hogy az embereknek tetszett vagy nem tetszett, rontotta egyidejű teljesítményüket.
Nick Perham vezető kutató elmagyarázza: „A zene gyengébb teljesítménye és a változó állapotú hangok az adott környezetben fellépő akusztikai ingadozásoknak köszönhetők. Ez rontja a képességet arra, hogy a bemutatott listán belül felidézzük a tételek sorrendjét próbán keresztül. A mentális aritmetika megköveteli a rendelési információk rövid távú megőrzésének képességét a próba útján.