A helyesírás egy olyan probléma, mellyel sokszor nem csak a gyerekek, de a felnőttek is megküzdenek. Nagyon sok szabályt kell ismerni, ahhoz, hogy szépen, választékosan és helyesen tudjunk írni.
A helyesírás szabályainak a betartásával rengetegen küszködnek. Mivel, ahhoz, hogy helyesen tudjunk írni szükséges nyelvi kompetencia, illetve tudatosságot is igényel. Van, akiknél ez teljesen spontán kialakul, viszont olyanok is vannak, akiknél tanítani és fejleszteni kell. A gyerekek helyesírása legjobb, ha onnantól kezdve elkezdünk ügyelni, hogy megismerkednek a betűkkel. Ugyanis minél magasabb az életkor, annál több időre lehet szüksége ahhoz, hogy elérje az elvárt szintet. A helyesírás nem függ össze a szép kézírással. Így olyanoknál is előfordulhat, akik nagyon szépen kerekítik a betűket. A gyerkőcöknél ezt úgy ellenőrizhetjük le, ha megfigyeljük, hogy mikor jelentkezik náluk a leggyakrabban. Másoláskor, tollbamondáskor vagy éppen önálló íráskor.
Amennyiben a hibák diktálás következtében jelentkeznek leggyakrabban, akkor feltehetően a hallási figyelem, hallási észlelés, vagy az emlékezet gyengesége állhat ennek a hátterében. A valódi helyesírási gyengeség valójában az, amikor önálló íráskor jelentkeznek a hibák. Jó technika lehet a lekopogás. Ez a technika, akkor javallott a legjobban, ha a magánhangzók hosszúságát nem érezzük pontosan. Ez legtöbbször akkor fordulhat elő, ha a gyermek környezetében helytelenül használják ezeket a szavakat. A mássalhangzók hosszúságának a pontos jelölését többek között az is megnehezíti, hogy a hosszan ejtett mássalhangzókat nem minden esetben írjuk hosszan. Ezeket mind gyakorlással tudjuk megtanítani a legkisebbek számára.