Manapság nagy fejtörést okozhatnak az olyan dolgok is, amelyek ezelőtt teljesen egyértelműnek számítottak. Régebb magától értetődő volt például az is, hogy az ember azt a vizet fogyassza, amelyet az udvarán levő kútban, vagy egy közeli forrásban talál.
Mára már azonban nagyon megváltozott a világ, és az efféle dolgokat is a fogyasztói társadalom „törvényei” uralják. A túl bő választék összezavarhatja az embereket a döntések meghozatalában, így a legjobb, ha mindenki megpróbál minél tudatosabb lenni ezen a téren.
A palackozott vizek talán a legelterjedtebbek, mivel ezekhez a legkönnyebb hozzájutni, és ezek a legpraktikusabbak is: nincs más dolga az embernek, minthogy elugorjon érte az üzletbe, vagy egy közeli hipermarketbe, és megvásárolja azt. Ez a dolog valóban kényelmes, viszont az semmiképpen nem szól mellette, hogy rendkívül sok szemét termelődik általa, és sajnos ezeket csak nagyon kis mértékben hasznosítják újra. Környezetvédelmi szempontból tehát ez nem a legsikeresebb megoldás, arról nem is beszélve, hogy a műanyagban tárolt élelmiszerek nem egészségesek, úgyhogy, ha csak lehet, kerülni kell őket. A másik lehetőség a forrásokból való vízfogyasztás. Ennek azonban az a hátulütője, hogy mindig gondoskodni kell arról, hogy frisset szerezzünk be, mert ellenkező esetben nem lesz majd ízletes, ráadásul egészségügyi szempontból sem a legjobb állott forrásvizet fogyasztani. A legtöbb város közelben található forrás pedig szennyezett.
A másik, egyre népszerűbb lehetőség a saját víztisztító berendezés beszerzése. Ezek a szerkezetek képesek megtisztítani a klórozott csapvizet úgy, hogy kiöljenek belőle (majdnem) minden olyan anyagot, amely káros lehet az emberi szervezetre. Azonban vannak olyan anyagok, amelyek még ily módon sem tűnnek el (elsősorban a kémiai úton előállított gyógyszerek maradványai). Jó választás tehát nincs…