Sajnos nagyon sok olyan ember van manapság, akinél valamilyen fajta rákos elfajulást diagnosztizálnak. Azonban sosem szabad elfelejteni, hogy a rák nem egyenlő a halállal. Vannak olyan típusok és stádiumok ugyanis, amelyek egészen jól gyógyíthatóak. Ehhez azonban az szükséges, hogy a páciens ne veszítse el a reménységét, és működjön együtt az orvosokkal, amennyire lehetséges.
A Hodgkin kór és a non-Hodgkin kór például a nyirokcsomóknak azokat a (mérsékelten) rosszindulatú daganatos elváltozását jelentik, amelyeket együttesen limfómának szokás nevezni. Bár amikor valaki ezt a diagnózist kapja, első körben ijesztőnek tűnhet, azonban nem szabad elfelejteni: a limfóma a leghatékonyabban gyógyítható daganatos elváltozások közé tartozik, ráadásul korántsem olyan agresszív, mint a többi fajta. Amikor valaki azt a diagnózist kapja, hogy limfómája van, akkor tehát nem szabad megijedni, hanem pozitívan kell hozzáállni. Hogyha valakinek kétségei lennének, akkor elég csak a gyógyulási rátára néznie, és máris megkönnyebbül, mivel az az első két stádiumban 80-90, a harmadik stádiumban 70, és még az utolsó stádiumban is 65 százalékos gyógyulási arányt mutat.
Igaz, hogy ez egy lassú lefolyású betegség, ami egyben azt is jelenti, hogy a gyógyulás is egy lassú folyamat, viszont az mindenképpen kell, hogy tartsa az emberben a lelket, hogy ilyen jók az esélyei. A kezelés általában kombinált kemoterápiás gyógyszerekkel valósul meg, amelyeket intravénásan adnak be. Ezek hatásosak, azonban sajnos a jól ismert mellékhatásokkal is számolni kell. Azonban ezek nem annyira erős kombinációk, hogy teljesen magatehetetlenné tegyék az embert, úgyhogy még a viszonylag hosszú (fél éves-egy éves) kezelés is pozitívan kivitelezhető, hogyha az ember úgy áll hozzá.