Az úgy volt, hogy boldog-boldogtalan felvehetett lakásvásárlási hitelt fedezet alapon. A jövedelem szinte alig számított. Nem hogy a megvásárolni kívánt ingatlan vételárát, de még a berendezésre valót is felvehette kölcsönként az igénylő, persze ha adott még egy pótfedezetet.
És hát mit tett a szülő? Odaadta a saját lakását pótfedezetnek, hadd legyen már lakásuk azoknak a szegény gyerekeknek. A dolog úgy nézett ki, hogy a 8 milliós vételáru lakásra odaadta az ember a 3 millió spórolt pénzecskéjét, felvett mellé még 5 milliót (persze szigorúan CHF alapon), és ha szükséges volt, odaadta a szülői házat pótfedezetnek. Ha szerencsés volt az illető, akkor elég volt fedezetnek a megvett ingatlan. Mindenki boldog volt, és havonta vonták a bankszámláról a hitelt. Mígnem egy napon beütött a válság, és minden egyes hónapban brutálisan emelkedett a törlesztő részlet. Először bíztunk benne, hogy ez egyszeri, de legalábbis átmeneti, azonban a pánik nőtt, mígnem a törlesztő részletek lassan megháromszorozódtak.
Ma ugyanaz a lakás 8 millió helyett csak 5 milliót ér, a felvett 5 milliós hitel jó esetben is 8 millió már, noha törlesztgettünk menet közben. Vagyis nem hogy elbuktuk az akkori 3 milliónkat, de még 3 millióval mínuszba is vagyunk. Plusz kifizettünk az évek alatt szintén 3 milliót, azaz a veszteségünk 9 millió forint. Ez egyetlen emberre vetített átlagos érték. És az adatok szerint közel 2 millió darab hitel van ma Magyarországon.
Lehet itt jönni az árfolyamváltozással, meg a kamatemelkedéssel, válsággal, elhúzódó recesszióval, GDP-vel, és minden egyébbel. A tény, hogy van Magyarországon ma több millió ember, aki érintve van abban, hogy a fenti példa alapján hogy bukott el súlyos milliókat, tízmilliókat…Tessék mondani, van ebből valami kiút?