A belső szabadság elérése sokunk életének egyik legfontosabb célja. Ez az állapot azonban nem érhető el addig, amíg a múlt terheit magunkkal hordozzuk. Az érzelmi sérülések, bűntudat, harag vagy csalódás akadályozhatja, hogy teljesen szabadon és boldogan éljünk.
Belső utazás első lépése az, hogy elfogadjuk a múltunkat olyannak, amilyen. Nem tudjuk megváltoztatni a történteket, de megváltoztathatjuk a hozzájuk való viszonyulásunkat. Ez nem jelenti azt, hogy helyeselnünk kell, ami történt, hanem azt, hogy felismerjük: a múlt már nem része a jelennek, és nem kell, hogy meghatározza a jövőnket. A múlt terhei gyakran elfojtott érzelmek formájában jelennek meg. Fontos, hogy időt szánjunk ezekre az érzelmekre: megértsük, honnan erednek, és engedjük, hogy kifejeződjenek. Ezt megtehetjük naplóírással, beszélgetéssel egy megbízható személlyel, vagy akár terápiás környezetben. A megbocsátás a belső szabadság kulcsa. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyreállítjuk a kapcsolatot azokkal, akik ártottak nekünk, hanem azt, hogy elengedjük a haragot és a fájdalmat, amelyeket magunkban hordozunk. Ugyanilyen fontos, hogy megbocsássunk magunknak is a hibáinkért.
Az elengedés tudatos döntés. Ez a folyamat lehet nehéz és időigényes, de megéri a ráfordítást. Az elengedéshez segíthetnek a mindfulness gyakorlatok, mint például a légzésmeditáció, amelyek a jelen pillanatra irányítják a figyelmet, csökkentve a múlt emlékeihez való ragaszkodást. A múltban átélt nehézségek gyakran tanulságokkal szolgálnak. Amikor képesek vagyunk új perspektívából tekinteni a múlt eseményeire, rájöhetünk, hogy ezek a tapasztalatok formálták azt az erőt, amellyel ma rendelkezünk. Ez az átalakított nézőpont lehetővé teszi, hogy a múlt helyett a jelenre és a jövőre koncentráljunk.