Amikor egy kiskutya érkezik a családba, az mindig egy izgalmas pillanat, hisz egy új taggal bővül a família. Legtöbben tenyésztőtől vásárolnak fajtatiszta kölyköt, ám sokakat megérint az örökbefogadás gondolata is.
S való igaz, amikor úgy döntünk, hogy szeretnénk egy kutyust, olyankor érdemes elgondolkodni az adoptálás lehetőségén, hisz azzal duplán teszünk jót. Megmentünk egy menhelyen tartott lényt, és mi is gazdagabbak leszünk egy olyan társsal, amelynek a hűsége mindhalálig tart. Ne essünk azonban a hirtelen döntéseink csapdájába. Akárcsak egy kölyök vásárlása, úgy az örökbefogadás is hatalmas felelősséggel jár – bátran mondhatjuk, hogy talán még nagyobbal is – és nem árt odafigyelni pár dologra, mielőtt meghozzuk ezt a hatalmas döntést.
Mindenekelőtt mérlegeljünk. Mekkora méretű és milyen temperamentumú kutya passzol leginkább a mi életvitelünkhöz? Ha lakásban élünk és sokkal inkább szeretünk a kanapén lustálkodni hétvégente, mintsem túrázni járni a hegyekbe, akkor nem túl bölcs egy border collie, hisz annak a fajtának például lételeme a mozgás. Alaposan gondoljuk át ezt a kérdést, mert ha nagyon eltérő habitusú ebet veszünk magunkhoz, azzal mind az ő, mind a saját életünket nagyon megnehezítjük. Ha ezt tisztáztuk magunkban, akkor a következő lépés az ismerkedés legyen. Ne hozzunk egyszeri látogatás során hirtelen felindulásból meggondolatlan döntést, inkább szánjunk rá bőven időt, gyakran látogassunk ki a menhelyre és hagyjuk, hogy az idő nekünk dolgozzon és megtaláljuk azt a kutyust, amelyikkel valódi kötelék alakul ki. Bátran kérjük ki az ott dolgozók tanácsait, hisz ők ismerik legjobban a lakóikat és nagyon sokat tudnak segíteni a megfelelő társ kiválasztásában. Ha pedig végre megvan a kiszemelt, akkor ne feledjük: a kaland még csak most kezdődik igazán. Mielőtt hazavinnénk legújabb kis barátunkat, győződjünk meg róla, hogy kialakítottuk a helyét, kutyabiztossá tettük amit kellett és persze az első utunk mindjárt egy állatorvoshoz vezessen, aki alaposan kivizsgálja az ebet, és ha kell, akkor pótolja az elmaradt oltásait is. Végül, de nem utolsósorban: nyilván nagy öröm az új jövevény és megkapó a ragaszkodása, öröme és szeretete, ám muszáj már az első pillanattól kijelölni a határokat és a szabályokat, különben pár hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy a kutyánk a fejünkre nőtt.