A Pascal Mercier azonos című regényéből készült film Bille August adaptációja. Röviden: némileg filozofikus, itt-ott közhelyes, kissé hosszú, de szép film.
Hosszabban: egy öregedő svájci filozófia tanár Raimund Gregorius (Jeremy Irons) nem túl eseménydús, mondhatnám unalmas életét felforgatja egy öngyilkosságra készülő fiatal nő, akit megment, de az faképnél hagyva őt, nála hagyja piros bőrkabátját zsebében egy könyvvel és egy Lisszabonba szóló vonatjeggyel. Raimund valami belső kényszer hatására felugrik a lisszaboni gyorsra, és megkezdi nyomozását az ismeretlen lány után a könyv segítségével.
A könyv szerzője Amadeu de Prado orvos, aki az ő és barátai szerepét eleveníti fel Salazar-diktatúra elleni mozgalomban. A könyv filozofikus gondolatai annyira rabul ejtik Raimundot, hogy szerzője nyomába ered, felkeresve a könyv még élő szereplőit, kibogozva az akkori események szálait és az a könyvben szereplők egymáshoz való viszonyát. Nem kevés hangsúlyt fektetve a barátságokra, szerelmekre. A film két idősíkon mozog: a jelenben, a nyomozás történetét meséli el – kissé hosszúra nyújtva – és a múltban, felvillantva kis történéseket a könyv szereplőinek emlékezései nyomán.
A film különlegessége a fényképezés. Hangulatos lisszaboni utcák, gyönyörű tájak, egy kis spanyol tengerpart, Bern macskakövei, különleges hangulatot kölcsönöznek a filmnek, és el tudják feledtetni a nézővel a film „lassúságát”. És persze remek színészi alakításokat láthatunk: Jeremy Irons, Bruno Ganz , Lena Olin , Tom Courteney vagy Charlotte Rampling.