Persze mondhatod, hogy TE nem vagy szegény. A kormány médiából ömlik a sikerpropaganda… De attól még az ország gatyáig el van adósodva, és a valóság az, hogy a közeljövőben itt nem lesznek nyugati bérek.
Mert hogyan is élt ez az ország az elmúlt 50 évben?
Úgy, mint amikor átlagfizetésből felszedünk egy cicababát, azzal, hogy elvisszük világkörüli utazásra. Az ígéretet betartjuk, bár több barátunk is figyelmeztetett, hogy ennek nem lesz jó vége.
Hát nem is: jöttek a számlák és a csekkek – mert miből is vittük el a csajt? Hát hitelből, mi másból is futotta volna rá.
Aztán újabb hiteleket vettünk fel, hogy az előzőt törleszteni tudjuk, aztán még újabbat – no egyszer csak beütött a krach, hiszen egyre több és több hitelt kellett felvennünk, ahhoz, hogy kamatostul törleszthessük a hietelt – no és közben ott volt a cicababa is a többi igényével: bunda, gyertyafényes vacsorák, stb…
De milyen szép is volt, ugye?
No de amikor jött a végrehajtó, és kiderült, hogy nincs többé bunda, cipő, vacsora, csak a teljes csőd, akkor mi történt? Ott hagyott a csaj, elment, és nem is jön vissza.
Ugyanez a szitu történt a gazdaságban és a politikában, csak sokan még mindig nem értik. Csakhogy éppen mi voltunk a cicababák (igen, kedves nyugdíjas bácsika, kedves pedagógus, stb.) és mi vagyunk a belkok, akik fizetjük a hitelt és a kamatait.
A csőd ’89-ben jött el először…
Aztán ÖN (? – mert én nem…) szavazott bizalmat az mszp-nek, aki ígéretekkel megnyerte a 2002-es és a 2006-os választást. Aztán mit tudott tenni?
Vagy betartja az ígéretét, vagy nem. Ha nem tartja be: kiderült, hogy hazudott, és otthagyjuk. Így is kiderült, csak közben csődbement az ország!
Igen, nem minden cicababa hagyja ott a pasiját, amikor az csődbemegy, és nem is mindegyik örökre. De azért a többség igen…