Érdekes dolog ez, hisz a kedvességet már meghatározni sem könnyű. Bizonyos szótárak, magyarázó definíciók úgy írják le legjobban ezt a fogalmat, hogy a a barátságosság, a nagylelkűség és figyelmesség megléte.
Azaz e három tulajdonság egyszerre kell, hogy jelen legyen ahhoz, hogy kedvességről beszélhessünk, hisz lehet valaki nagylelkű, vagy épp figyelmes, de attól még nem feltétlen lesz kedves. Pedig nagyon is fontos, hogy azok legyünk, hisz amikor kedvesek vagyunk, az rendkívül jó hatással van nem csupán a környezetünkre, de saját szellemi, sőt fizikai állapotunkra is. Ilyenkor ugyanis testünk fokozza a dopamin, az oxitocin és a szerotonin termelést, aminek hatására csökken a stressz szintünk és boldogabbnak érezzük magunkat. Ennek egyszerűbb módja az, amikor mások felé vagyunk kedvesek.
A mások iránti kedvesség ugyanis nem feltétlenül jelenti azt, hogy valami óriási, jelentőségteljes dolgot teszünk. Gyakran a legkisebb kedvességgel lehet a legnagyobb hatást elérni. Egy pillanatnyi támogatás a szükség idején, egy csendes bátorító szó, egy segítő kéz egy nehéz teher cipeléséhez, vagy csak egy mosoly, amely azt mutatja, hogy törődünk a másikkal, hogy észrevesszük, már nagyon sokat számíthat. Ehhez persze eleinte szükség van tudatosságra. Az ember ugyanis hajlamos inkább saját magával foglalkozni, elmerülni a gondolataiban, a problémáiban. Ha ezt félre tudjuk tenni, vagy kicsit háttérbe szorítani, akkor vesszük észre a többi embert magunk körül. Ez azonban csak az első lépés, hisz legalább ilyen fontos, hogy amikor segítő jobbot nyújtunk, akkor ne ítélkezzünk. Nem tisztünk eldönteni, hogy a másik ember szituációja jó, vagy rossz, esetleg épp helytelen. A kedvesség csak feltétel nélkül működhet, a valódi jutalma ugyanis a saját magunk belső örömében rejlik, nem pedig bármilyen külső jutalomban vagy elismerésben. Így lehetünk boldogabbak mi is és a környezetünk is.