Mit jelent az, hogy nem vagyunk tudatosak? Amikor tudunk arról, mit kell tennünk, azért, hogy fejlődjünk, és nem tesszük meg a szükséges dolgokat. Ilyenkor becsapjuk önmagunkat. Miért tesszük ezt? Mert lusták vagyunk, félünk attól, mit mondanak majd mások, mi lesz, ha nem felelünk meg elvárásaiknak.
És ez hova vezet? Olyan életminőségre, amit ma megélünk, amellyel elégedetlenek vagyunk, amelyért felelősöket keresünk, miközben csak fel kellene ismernünk, mi magunk vagyunk a felelősek mindazért, amit megélünk.
Valójában nem tudatosan, ehhez hasonlókért szenvedtetem magamat.
(pl.: munkába temetkezve, azt érzem, hogy mindenki helyett nekem kell dolgoznom, 7×7 bőrt nyúznak le rólam, még otthon is, hétvégén is, stb. Mi van e mögött?)
Ítélkező és elutasító vagyok környezetemmel szemben, ettől én szenvedek a leginkább. Ha tudom, hogy környezetem elítélése önmagam elítéléséről szól, közelebb kerülhetek a megoldáshoz.
Jobb, ha megtanulom elfogadni a környezetemet úgy, ahogy van, ha változtatni nem tudok azon.
(saját pl.:– fiatalkorú gyerekem úgy döntött, hogy elment egy szektába.
Egy egész évig ítélkeztem, elutasító voltam mindennel, ami ezzel kapcsolatos, addig kegyetlenül szenvedtem.
Amikorra én megtanultam elfogadni őt, a döntésével együtt tisztelni, mint a teremtő önjogú teremtményét, akkorra eljutottunk mindketten ahhoz a tapasztalathoz, amiért oda kellet mennie és már ott is hagyta.
Én ekkor találkoztam a teozófiával. Őneki mást hozott ez a tapasztalat.
Mi is történt itt? Fájdalmamban felismertem szenvedésem okát,
Önmagamat megváltoztattam, és ez környezeti változással is járt.
Másik pl., amikor eltávozik a fizikai világból szeretteim egyike.
Tudnom kell elfogadni az ő döntését, tiszteletben kell tartanom azt, bármennyire fáj is. Hiszen ki tudhatná jobban nála, hogy neki épp most mire van szüksége? Amikor ezt kellett megtanulnom, két korombeli, (akkor 40-esek) közeli barátnőmet vitt el rákos megbetegedés, akik mellett végigszenvedtem az ő szenvedéseiket.
Mi, akik már egy ideje ismerjük, tudjuk, mit teszünk, amikor ezeket a teremtő energiákat használjuk, sokkal nagyobb felelősséggel tartozunk ezek működtetéséért, mint a „tudatlanok”. (pl.: ha indulatosan reagál a beszélgető partnerem az én megnyilvánulásomra, én viszont ugyanúgy. Tudjam, belőlem valami olyan kisugárzást, hatást fogott, (ill. fordítva), ami nem vált sem bennem, sem őbenne tudatossá, így irányítani sem tudtuk a helyzetet, tehát tudattalanul egymásnak estünk.
Amikor tudatos vagyok, nem reagálok vissza indulattal, bántással, vagy harccal a másik reakciójára, bármilyen is az.)
Önző, egoista vagyok? Megszüntetem ezeknek a tulajdonságoknak a dominanciáját, mert ezzel tönkre teszem magamat és környezetemet is.