Mai világunkban rengeteg régi elbeszéléssel és különféle történetekkel találkozhatunk, melyek tanulmányozása során az emberiség múltbeli élete és megpróbáltatásokkal szembeni harca tárul elénk. Olvasásuknál rádöbbenünk arra, hogy előttünk és utánunk is van élet, és mennyire is fontos életünkben minden pillanat és cselekedet, és az, hogy hogyan tudunk helyt állni különböző helyzetekben.
Az ilyen és ehhez hasonló történetek egyike Ikarosz története. Mely betekintést nyújt számunkra, hogy már ezelőtt nagyon régen is, mennyire volt okos, céltudatos, de mégis felelőtlen és nagyravágyó az emberiség. Ikarosz apjával, Daidalosszal akart elszökni Knósszoszból, de mivel minden oldalról tenger vette őket körül, így lehetetlen volt ezt véghezvinni. Mígnem édesapja tollakból és viaszból készített szárnyakat, melyek segítségével sikerült a levegőbe emelkedniük. Édesapja figyelmeztette fiát, hogy repülésnél ne repüljön túl alacsonyan, mert elragadják a hullámok, se túl magasan, mert a nap megolvasztja a viaszt. Ikarosz egy ideig szót fogadott apjának, míg egy alkalommal még magasabbra vágyott ahol a nap megolvasztotta a viaszt és ő a tengerben lelte halálát. Édesapját marta a bűntudat és átkozta találmányát, hiszen miatta elvesztette örökre fiát.
Sokat tanulhatunk ebből a kis elbeszélésből. Hiszen mindannyiunk életében vannak ehhez hasonló pillanatok, amikor nem érjük be kevesebbel és egyre inkább felfelé szeretnénk ívelni a ranglétrán. Nagyon fontos, hogyha így is teszünk, meggondoltan tegyük, figyeljünk a körülöttünk lévőkre. Ne akarjunk nagyravágyónak lenni, ahogy Ikarusz tette. Hiszen ezért a következményeket mi magunk kell, hogy elviseljük. Figyeljünk életünkben elkövetett hibáinkra és tanuljunk meg örülni minden apróságnak életünkben!