Ma már számos esküvői szokás, hagyomány létezik, amiket szinte kötelező betartani, azonban ezek eredetéről meglehetősen keveset tudunk. Az alábbiakban ezeket tárjuk fel.
Ha azt mondjuk esküvő, akkor valószínűleg a többség egy csodálatos hófehér esküvői ruhára asszociál, holott sokáig ez egyáltalán nem volt szokás. 1840 előtt minden nő a legszebb ruhájába bújt az esküvő napján, attól függetlenül, hogy annak milyen színe volt. A fehér ruha hagyományát Viktória királynő teremtette meg Albert herceggel való esküvőjén. Sokan ismerik azt a hagyományt vagy sokkal inkább babonát, hogy a vőlegény nem láthatja meg a menyasszonyt az esküvő előtt. Ennek oka, hogy régen, mikor a szülők akaratából házasodtak a fiatalok, tartottak tőle, hogy a vőlegény csúnyának találja leendő hitvesét és inkább kereket old. Az esküvői fátyolt is ehhez kapcsolódóan használták. A mézes hetek, avagy a nászút a viking kultúrához köthető. Akkoriban az ifjú párok a házasságkötést követő első hónapot együttléttel és több liter mézsör ivásával töltötték, mivel a mézet termékenységfokozó hatásúnak gondolták.
A korábban már említett fátyol a zsidó-keresztény kultúrához is kötődik. A bibliai történet szerint Jákob beleszeretett nagybátyja Lábán kisebbik lányába Ráhelbe. Jákob és nagybátyja egyességet kötöttek, hogy hét évnyi szolgálatért cserébe Jákob elveheti Ráhelt. Lábán azonban becsapta Jákobot és Ráhel helyett idősebbik lányát, Leát adta hozzá. Ebből a történetből ered a szokás, hogy a vőlegény felemeli a mennyasszony fátylát, hogy lássa, apósa nem akarja-e átvágni és valóban a megfelelő lánnyal készül-e összeházasodni. Továbbá egy másik oka is volt a fátyol alkalmazásának. Ahogy már fentebb is említettük, a nem túl mutatós lányok elrejtésére szolgált.