Az ember öt érzékszerve, a szem, a bőr, a fül, az orr és a nyelv, különböző információ felvételére szolgáló szervek. Segítségükkel érzékeljük és már gyermekkorunkban általuk ismerjük meg a környező világot. Bármelyik érzékszervünk nem megfelelőképpen való működése során nehéz beilleszkedni a mindennapok forgatagába.
A látás, a tapintás, a hallás, a szaglás és az ízlelés teszi teljessé az életünket, hisz minden inger és hatás rajtuk keresztül valósul meg az életünkben. Csodálatos dolog, amikor láthatunk egy híres festményt, megérinthetünk egy puha bársonyt, hallhatunk egy lélekfelemelő zenét, megszagolhatunk egy illatos virágot és megízlelhetünk egy finoman elkészített ételt. Az ember ízlelőszerve nem más, mint a nyelv. Ez a csupa izomból álló szervünk igen bonyolult mozgásokra képes. Nélküle nem tudnánk beszélni, segít a rágásban és az ízlelésben. Ha a nyelv és az ízlelőbimbók segítségével nem tudnánk érzékelni az ételek ízeit, biztosan sok finomságot és különlegességet nem is ismernénk. Már a kis csecsemő is meg tudja különböztetni az ízeket. Fintorog, ha valami számára nem tetszik, főleg akkor, ha először találkozik egy ízzel. Az új ízeket meg lehet és meg is kell szoktatni a gyermekekkel, mert felnőttkorban sem fogja fogyasztani azokat, amelyek vitaminokban gazdagok lehetnek.
Az ízfajták közül a legismertebb a sós, az édes, a savanyú és a keserű. Ha egy ételből hiányzik a só vagy cukor, vagy éppen több van belőlük, nem vált ki jó hatást belőlünk az étel. Finoman megjegyezzük észrevételünket, mert ízesítésnél sem a kevés sem pedig a sok nem megfelelő. Igyekezni kell, megtalálni a kellemes íz hatást, amellyel elnyerjük mások tetszését. A savanyú és a keserű már kevésbé tartozik kedvenceink közé, némelyek azonban szívesen fogyasztják az ilyen jellegű ételt vagy italt.