Angster József 1867. Augusztus 21-én telepedett le Pécsett ennek az orgonának a megépítésére, és rakta le az Angster-orgonagyár alapjait. Egymás után kapta a megrendeléseket. Az üzem gyorsan fejlődött, és már az 1880-és években Pécsnek országosan, sőt a Kárpát-medence határain túl is elismert vállalatai közé tartozott – a Zsolnay-gyár mellett.
Hírét mindkettő művészeti igényű termékeivel, alkotásaival érte el. A második vezető-generáció küzdelmes időszaka volt a két világháború közti időszaka. Az első világháború után átmenetileg a vegetálás szintjére került a fél évszázad alatt folyamatosan fejlőd, virágzó üzem. A szaktudás és technikai élet azonban tovább, és újabb fellendülések következtek, mihelyt a gazdasági körülményekben lélegzethez jutott az üzem. Nyugodt évtizedekről a továbbiakban nem beszélhetünk, és tudomásul kellett venni, hogy az ország területe egyharmadára szűkült. A két háború közötti időszak három szakaszt mutat: lassú felemelkedés; a harmincas évek világgazdasági válsága; és újabb fejlődés a békés éveket közelít szint felé.
A két világháború közti idők első szakasza a szerb megszállással kezdődött. A demarkációs vonal elvágta Pécset Magyarországtól és ezzel tetézte a háború okozta bénultságot. 1918-tól közel négy év során, egyetlen új orgona készült Rácpetrére (1921) és mindössze kereken 100 javítást regisztráltak. Az érintett helységek között szerepelnek például Mohács, Eszék, Pancsova, Nagykikinda, Szabadka; a megszállás után már Kaposvár, Siófok, Simontornya nevekkel is találkozunk.
A Baranya Megyei Levéltárban őrzött dokumentumok szerint ezekben a javításokban Angster Emil és Oszkár manuálisan is részt vett. A megszállás alatt jó ideig nem kapott útlevelet Magyarországra egyik vezető sem. A pécsi lapok közölték is rendszeresen az elutasítottak névsorát. A megszakadt üzleti kapcsolatok felvételére Angster Emil útlevél nélkül kényszerült átlépni a demarkációs vonalat. Visszaútban letartóztatták, és csak néhány nap múlva engedték szabadon.