A világ hét csodája az ókori világ hét legismertebb és legfontosabb épületét jelenti. Erről a szidóni Antipatrosz tesz először említést egy epigrammában. A műben az akkori legcsodásabb hét építmény szerepel, amelyek a következők: a Gizai piramisok, a Szemiramisz függőkertje, az Epheszoszi Artemisz-templom, Pheidiasz Olümpiai Zeusz-szobra, a Halikarnasszosszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus, valamint az alexandriai világítótorony.
A Halikarnasszoszi mauzóleum i.e. 353-350 környékén épült Mauszólosz perzsa király számára. Felesége és egyben nővére halálára építtette ezt a fényűző sírt, és ez az épület annyira egyedülálló lett, hogy Szidóni Antipáter a világ hét csodájának egyikévé tette. Az olümpiai Zeusz szobrot Phidiasz készítette i.e 432 körül. A szobor maga 12 méter magas, elefántcsontból, cédrusból, aranyból, drágakövekből és ébenfából készült. Az Alexandriai Világítótorony háromszintes, és évszázadokon keresztül ez volt a Föld legmagasabb építménye. Az Artemisz Temploma egy görög templom volt, melyet Artemisznek, a vadászat istenének szenteltek. A templom márványból épült majd 120 éven keresztül, de 401-ben a templom végleg megsemmisült.
Szemirámisz Függőkertjét a babiloni király, II. Nabukodonozor feleségének építtette, és ezek a többszintes kertek 22 m magasak voltak és saját öntözőrendszerük volt. A gyönyörű kerteket egy földrengés rombolta le az i.e. 2. században. A Rodoszi Kolosszus Héliosz hatalmas szobra, amely több mint 30 m magas, bronzból és vasból készült. A hét csoda közül ez volt a legutolsó, amely elkészült. A Gizai Piramisok 20 éven keresztül épült és 2,3 millió mészkő téglából tevődik össze. A 146,5 m magas piramis az egyetlen a világ hét csodái közül, ami mai napig is létezik, a többit elpusztították a földrengések, vagy háborúk.