Az Oszmán Birodalom az egyik legnagyobb és leghosszabb ideig fennálló birodalom, amely évszázadokon át óriási hatalommal bírt egész Európában. Az Oszmán Birodalom 1299-től 1923. október 29-ig létezett, népessége körülbelül 40 millió fő, és beszélt nyelve a török volt.
A birodalom nagyon magas létszámú hadsereggel (mintegy 200.000 fő) rendelkezett, amelyek fenntartása csakis állami jövedelmek segítségével lehetett fenntartható. Az Oszmán Birodalom hanyatlása elsősorban I. Szulejmán halálával kezdődött meg. A XVII század közepétől egy igen zűrzavaros időszak következett, hiszen ebben az időszakban 10 különböző szultán váltotta egymást a birodalomban, és helyettük gyakran a nagyvezírek irányítottak. A fegyelmezett janicsárokból lázadók lettek, és végül ennek a káosznak a két Köprülü nagyvezír vetett véget, akik valamilyen szinten helyreállították a fegyelmet, egyszer s mindenkorra leszámoltak a lázadókkal, és újra minőségi hadsereget kovácsoltak.
Kara Musztafa nagyvezír félreértelmezte a győzelmeket, és 1683-ban a török seregek ismét Bécs megostromlására indultak, ám ott hatalmas vereséget szenvedtek, hiszen a Habsburgok szövetségeseikkel visszafoglalták Magyarországot. Ez a csúfos vereséggel végződő hadjárat jelentette igazán a mélypontot a törökök számára. A XIII. században ismét számos vereségbe futott az Oszmán Birodalom, ami részben a technikai lemaradás miatt, másrészt pedig a hadsereg létszámának csökkenése miatt volt. A végső felbomlás sokkal később, a XX. században következett be, amikor a török erők súlyos veszteséget szenvedtek az I. világháborúban, és a vereség után az antanthatalmak megszállták az országot. 1923. október 29-én az Oszmán Birodalom helyén Törökország lett a lausanne-i békeszerződés értelmében, a köztársaság elnöke pedig Musztafa Kemál lett.