Mindenki számára ismerős jelenség a rozsda, amely a hosszú ideig nedvességnek kitett fémfelületeken keletkezik, olyan porózus felületet képezve, amely idővel nagymértékben károsítja az illető anyagot, rontva annak minőségét. Nemkívánatos jelenségként tekintünk rá, igyekszünk minden lehetséges módon megszabadulni tőle.
A rozsdától való megszabadulásra a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésünkre: nagyon erős vegyszerektől elkezdve olyan házi szerekig, mint amilyen az ecet, a szódapor vagy a vöröshagyma. A rozsda jelenségéhez viszonyulhatunk egészen másként is, ha jobban belegondolunk, és nem csak a megszokott sztereotípiáinkat működtetjük. Hiszen vannak olyan esetek, amikor a rozsda nem a romlás mértékét, hanem az illető tárgy régiségét, értékességét jelzi, pozitív értéktartalommal bírva. Nem is csupán rozsdaként tekintünk rá ilyenkor, hanem patinaként, így is nevezzük. Bizonyos antik rézből vagy bronzból készült tárgyakat minősítünk így. Ilyenkor nem is jut eszünkbe, hogy lefessük az illető tárgyat, hisz akkor a patinájától fosztanánk meg.
Modern korunk egyik különlegessége az is, hogy azt, amit eddig nemkívánatos jelenségként értékeltünk, most hirtelen trendivé tesszük. Egyes designereknek köszönhetően így vált trendivé a rozsda is, amely természetesen nem igazi rozsda, hanem csak rozsda-effekt, csak nagyon vékony rétegben födi a felületet, olyan hatást keltve, mintha igazi lenne. A szakavatott szem viszont felismeri, hogy nem igazi rozsdával állunk szemben. Divat bizonyos körökben ilyen „műrozsdával” festeni le az autókat, garázsajtókat, romkocsmákat utánzó mulatóhelyek bútorzatát. Vannak olyanok, akik ezt szeretik. Semmi sem szabhat gátat az emberi találékonyságnak ilyen szempontból sem.