A pécsi dohánygyár életébe az ország, sőt a világ történései is behatoltak, így lényegében ennek a gyárnak a történetét is közvetlenül, vagy közvetve mindig befolyásolták a nagyvilág eseményei. Amikor az 1934-es esztendőben úgy tűnt, hogy a világgazdasági válság hullámai elcsitultak, ez a pécsi és a többi dohánygyár életében korántsem mutatkozott meg azonnal.S ebben bizonyosan az is belejátszott, hogy ezek a gyárak állami vállalatok voltak és a dohánytermelés,- gyártás és eladás lényegében szoros összefüggésben állott egymással. A kormányzati takarékossági intézkedések egyformán kezdték sújtani a dohánytermelő gazdákat és a gyárban dolgozó munkásokat.
A Magyar Dohányújság, amely megindulásától 1884-től 1924-ig a Dohányjövedék félhivatalos orgánuma volt, a dohánytermelők érdekképviseleti lapja lett. Ekkor már általában a dohánytermelő gazdák, illetve a gazdálkodási problémák kerültek előtérbe, s a gyárak ügyeit irányító Dohányjövedék vagy támadási célpontként szerepelt a lapban, vagy pedig csak dohánytermelést érintő rendeleteit adta közre.
Ebből a lapból értesülünk arról, hogy a Dohányjövedék nem tekintette mellékesnek azokat a kitételeket, amelyeket a dohánygyárak részéről rendszeresen a szemére vetettek. A dohánytermelők a közös haszonból aránytalanul nagyobb részt kanyarintanak le maguknak, mint a dohánygyárak, illetve a dohánytermelés és eladás területén dolgozók, amiért a dohánygyárak és az azzal kapcsolatos beváltóhivatalok alkalmazottainak fizetésére igen kevés összeg juthatott.