Két év telt el, amióta a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) hivatalosan visszavonta a hálózatsemlegességet (nyílt internetet). Azóta sok dolog történt, de a vita arról, hogy a hálózatsemlegesség jó-e vagy rossz, és hogy azt valaha is helyreállítják-e – továbbra is folytatódik.
A hálózatsemlegesség (más néven nyílt internet) az összes internetkapcsolat egyenlő kezelésének alapelve. Ha nincs hálózatsemlegesség, az internetszolgáltatók (ISP-k) megkülönböztethetik a webhelyeket vagy a szolgáltatásokat, és szabályozhatják, amit a felhasználók láthatnak és nem láthatnak. A hálózatsemlegesség nagyon különféle módon érinti az internet-felhasználókat és az internetszolgáltatókat, tehát nagyon sok érv szól mellette és ellene is. A fogyasztók szempontjából a hálózatsemlegesség garantálja, hogy minden kapcsolatot egyenlő módon kezelnek, és az internetszolgáltatók nem cenzúrázzák az internetet. Az internetszolgáltatók számára ez azt jelenti, hogy a kormány szigorúan ellenőrzi az üzleti tevékenységüket, esetleg megakadályozva számukra, hogy extra jövedelmet szerezzenek az infrastruktúra fejlesztése érdekében.
A hálózatsemlegesség azt jelenti, hogy senki sem kap különleges bánásmódot. A hálózatsemlegesség nélkül az internetszolgáltatók lelassíthatják azon kisvállalkozások weboldalait vagy szolgáltatásait, amelyek nem engedhetik meg maguknak az úgynevezett gyors sávok fizetését. Ugyanez vonatkozik a magánszemélyekre, akiknek fő jövedelemforrása a YouTube-csatornájuk. Egyikük sem lenne képes versenyezni a nagyvállalatokkal. Senki sem fizetne az adatokért. A hálózatsemlegesség mellett a felhasználók csak a szolgáltatásért fizetnek, nem pedig az általuk felhasznált adatokért. A 2018-ban világszerte használt sávszélesség 57%-ért a videó streaming szolgáltatások felelősek.