1963. augusztus 8-án került sor a csak „nagy angliai vonatrablás” néven ismert eseményre. A postavonat, mely Glasgow-ból Londonba tartott, piros jelzést kapott SearsCrossingnál, s mikor a fűtő leszállt, a vasutas ruhába öltözött rablók a töltés mellé kötözték, ők maguk pedig az első két, pénzt szállító kocsit és a mozdonyt lekapcsolták.
A támadás egyetlen sértettje a masiniszta volt, akit egy ólomcsővel vágtak fejbe. A vonatrablást egy 15 tagú banda követte el, szervezőként pedig Bruce Reynolds neve vált híressé. Az egyébként orgazdaként és régiségkereskedőként tevékenykedett, és alaposan megtervezte mind a rablás idejét, mind annak helyét. Miután feltörték a pénzesvagont, ártalmatlanná tették a vasutasokat, és teherautókon távoztak a pénzeszsákokkal. A jól szervezett akciót mindössze húsz perc alatt vitték véghez, így éppen elég gyorsan és főleg csendesen zajlott az ahhoz, hogy mire a hatóságok tudomást szereztek róla, a bűnözők már árkon-bokron túl jártak.
A Scotland Yard nem csak hatalmas erőkkel kereste az elkövetőket, de 260 ezer fontot is felajánlottak a nyomravezetőknek. A rablók egyébként egy farmon húzták meg magukat, távol a történtektől, de mivel a szomszéd gyanakodni kezdett, így értesítette az illetékeseket. Mire kiértek a nyomozók, a ház már üresen állt, de az ujjlenyomatok alapján azonosítani tudták a banda tagjainak nagy részét. Reynolds nyomára1968-ban bukkantak, és tíz évet kapott. Három tettes, Mr. 1, Mr. 2 , és Mr. 3 soha nem kerültek a hatóság kezére, valamint arról a csiszolatlan gyémántról is hallgattak a nyomozók, amely állítólag szintén az elrabolt pénz mellett volt a vonaton. Az elfogott bűnözőkre összesen 300 év börtönbüntetést szabtak ki, de legtöbben közülük jóval korábban szabadultak, vagy éppen szöktek meg.