A jólét növekedésével párhuzamosan növekszik az élettartam is, az egészségügy nagyszerű vívmányai, a járványok sikeres visszaszorítása az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelték az átlagéletkort a világ legtöbb pontján. Sajnos, az európai kontinens nem számolhat be a népesedési ráta emelkedéséről, az ázsiai országok viszont határozottan igen. Az életszínvonal emelkedésével magyarázott párhuzam csak részben fedi az igazságot, miszerint a gazdasági mutatók összefüggésbe hozhatók a gyermekvállalással, és a keresetek növekedése pedig minden esetben gyermeknevelésre buzdít. A valóságban több okot kell megvizsgálni.
Kelet-Ázsiában tapasztalható demográfiai robbanás jelentősen átformálta a népesedésről alkotott képzeteket. Pár éve tudják a társadalomkutatók, hogy komoly problémával néz szembe az emberiség, ha a népszaporulat arányai nem változnak. A fejlett keleti országok, főként Kína és Japán válasza a népesség gyarapodásra, hogy hatalmas megapoliszokat, óriásvárosokat létesít, melyek biztosítják a vidékről érkezők számára is a munkavállalási, lakhatási feltételeket. A növekedés fokozatos, különböző társadalmi helyzetű családok keverednek, osztják meg egymással a nagyvárosi hétköznapok nyűgét-baját. Ma Japán a világvezető iparországa, látványos technikai fejlődése tiszteletre késztet. Tokio mintegy 34 500 000 fős lakossággal büszkélkedve az első helyen áll a megapoliszok rangsorában, őt követi New York 27 500 000 és Sanghai 25 900 000 lélekszámmal.
A toronymagas építményeket tömörítő városok új formációt teremtettek a települések között, modern perspektívákat tárva az emberiség elé. Nem meglepő, Kanton, Szöül, Jakarta és Mexikóváros élvonalbeli pozíciója, sem pedig Delhié, mely az előkelő 8. helyet foglalja el sorban. 2012-ből származó statisztikai adatok szerint Chicago az utolsó a harmincas listán közel 10 milliós lakosságával. Egész Magyarország elférne a megapoliszban, melynek irányítása komoly, összetett, olykor cseppet sem hálás feladat.