Kétségtelen tény, hogy a digitális bennszülöttnek titulált kisgyerekek ügyesen kezelik a számítógépes és telefonos programokat, hovatovább ők diktálják a tempót. Természetes közegnek tartják az életüket körbefonó lejátszó eszközöket, és egyre kevésbé ápolják a személyes kapcsolatot szüleikkel, családtagjaikkal.
Tökéletes pótlékot találnak a virtuális világban, mely ontja a szemfényvesztő közösségi médiával (is) összefüggő ajánlatokat. A veszély óriási, mert a gyerekek a természetes szükségleteiket felcserélik a fölösleges járulékokkal. Így a legkisebbek, a totyogó kisbabák is korán ízelítőt kapnak a non stop zörejekből: folyton csengő telefonok, ki nem kapcsolt Tv, zúgó számítógép vagy táblagép épül be az életükbe anélkül, hogy tudnák, mit is jelentenek a nélkülözhetetlennek kikiáltott multimédiás eszközök. A mese is csak videó megosztó portálokon nézhető, mert a szülő elfoglalt mesét olvasni. Pedig igazán fontos lenne, hogy első élményeik ne kapcsolódjanak annyira a digitális technikához, ne váljanak függővé, s ez által esendővé. A kiszolgáltatottság sajnos, csak későn tudatosul, amikor már sérült idegrendszerű gyerekek felnőttként próbálnak szocializálódni, alkalmazkodni a társadalmi igényekhez.
Az érzelmi labilitás, szélsőséges viselkedés jellemző tünete a túlzottan igénybe vett idegpályáknak. Frusztráció, kisebbségi komplexus társulhat a helyét kereső ember zavarodottságához. Manapság szinte minden készülék az internetre kapcsolódva működik. A szülőknek fokozott odafigyelés mellett kell engedniük a gyereküknek a digitális világban való ténykedésüket, hiszen bármennyire is hihetetlen, de számos veszéllyel járhat, amennyiben nem világosítjuk fel időben a fiatalokat az internet veszélyeire.