A nők nagyon laza, magas derekú és térdig érő, kissé fiús megjelenése az 1920-as évek divatjában 1933-ra teljesen megszűnt, és egy sokkal szerényebb és formásabb stílus alakult ki, amely magával hozta a magasabb nyakkivágást és a szélesebb vállakat. A szabott, szerény és nőies kivágás tökéletesen leírja a nők 1930-as évekbeli divatját.
Az ideális 30-as évekbeli nő magas és karcsú, nagyon kicsi derékkal és keskeny csípőjével, de mivel a legtöbb nőt nem karcsú csípővel és keskeny derékkal áldotta meg a sors, a vállakat válltöméssel látták el és nagy gallérokat viseltek hogy csaljanak velük. A fodrok és a nagy gallérok miatt a derék és a csípő kisebbnek tűnik. Az 1930-as évek fehérneműje a nőket karcsúvá alakította egy meghatározott melltartóval. A legtöbb hirdetésben és katalógusban művészek által rajzolt nők szerepeltek, akik háromszor magasabbak, csinosabbak és vékonyabbak voltak, mint bármelyik igazi nő.
A divatipar ebben az évtizedben számos változáson ment keresztül, a kor súlyos gazdasági nehézségeire reagálva. A gyárban gyártott ruhadarabok népszerűvé váltak, mivel a ruházat ami a gyárakban készült sokkal olcsóbb volt, mint a megrendelésre készített egyedi ruházat. A kész viselet megvásárlása támogatta az otthoni vásárlás piacát, hiszen megjelentek a divatkatalógusok amikből gyakran rendeltek a nők. Ebben a korszakban a cipzár megjelent a vágott ruhadarabokon, hiszen a cipzárok olcsóbbak voltak, mint a gombok! A kevésbé drága szövetek és a pamut szélesebb körben használatosak voltak, mindenki arra törekedett, hogy minél olcsóbb legyen az anyag, de a minőség mégis meglegyen. Valójában a kötetlen, texturált, krepp vagy gyűrött „durva” szövetek trenddé váltak: „minél durvább, annál jobb!” jelentették ki egy katalógusban, és ez vonatkozott különösen a nappali ruhák, szoknyák és kabátok anyagjaira.