Nagyon sok embert csak a halála után avattak szentté. Ennek oka, hogy sokan pontosan a halálukkal „érdemelték ki” ezt a rangot, vagyis olyan dolgot tettek, hogy pont a haláluk miatt lettek mártírok. Ez általában akkor igaz, amikor az ember a hite miatt áldozta fel magát tudatosan, és amiatt halt hősi halált. Rengeteg ilyen valós történelmi személlyel találkozhatunk, és rengeteg legendával is.
Szent Flórián alakja például nem egy legendát takar, hanem egy valós történelmi személyt. Mint sokan mások, ő is a mártír haláláról lett híres, és nagyon sokak tisztelik a nevét. Igaz, hogy nem alakult ki körülötte olyan kultusz, mint például Szent Teréz személye körül, viszont neki is akadnak tisztelői, főleg azon a helyen, ahol mártírhalált halt. A sírja körül pedig nagyon híres kegyhely alakult ki, ahova előszeretettel látogatnak a hívők, és az őt tisztelő személyek. Mivel az ő története a keresztényüldöztetések egyik legtipikusabb példája, számos kalendáriumban maradt fenn, és sok nagyobb történetbe foglalták bele a tragédiáját. Mivel egy kővel a nyakában az Enns folyóba dobták, halála tragikusnak mondható.
Számos szentet tiszteltek, és tisztelnek még napjainkban is hasonló módon. A tiszteletükre kiépített kegyhelyek vigasztalást nyújthatnak az oda látogatóknak, és enyhíthetnek a fájdalmaikon. Azonban ezek a történetek túlságosan is csak egyetlen perspektívából vannak megformálva, és igazság szerint sokszor nem olyan reálisak. Rengeteg szent úgy van feltüntetve, mint a legnagyobb önfeláldozó és segítő ember, azonban az igazság nem mindig feleltethető meg ennek. Ezek a felnagyított tettek és alakok elsősorban a krónikákban és legendákban jelennek meg előttünk. Hogyha valaki ezeket olvassa, és ezekből informálódik, akkor nem árt, ha egy kicsit reálisan is át tudja látni a leírtakat.