Bizonyára sokan tudják, hiszen illene tudni minden magyar ajkú embernek, hogy a magyar kultúra napját január 22.-én ünnepeljük. De vajon miért pont ezen a napon? Azért, mert 1823-ban Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását.
A magyar kultúra napján erre az eseményre emlékezünk. Kölcsey Ferenc a reform kor egyik legnagyobb költője volt. Eredetileg sokkal hosszabb címet adott a Himnusznak, vagyis az volt a címe, hogy Himnusz – A magyar nép zivataros századaiból. Ez a vers lett később a nemzeti himnuszunk. Amely mára már egy közösségi identitást kifejező énekké nőtte ki magát. Minden magyar ajkú ember mélységes elérzékenyüléssel énekel és szent áhítattal hallgat immáron lassan 200 éve. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar emberek az egyik legszebb himnusszal büszkélkedhetnek. Ezen elmondhatjuk még azt is, hogy az egyik legszívhezszólóbb is egyben. Hiszen ebben a versben megtalálható a magyar nép kínkeserves sorsának a leírása is egyben.
Természetesen a magyar népnek a Kölcsey által megírt himnusz előtt is volt himnusza. A református magyarságé a Te benned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt, a katolikus magyarság néphimnusza pedig a Boldogasszony Anyánk, illetve az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű éneke volt. Ezeken kívül igen közkedvelt volt még a nép körében a Rákóczi nóta, viszont az a hatóságok többször is betiltották. Kölcsey által megírt Himnusz műfaja oda, illetve azon belül himnusz. A vers keretét adó első és utolsó versszak a könyörgés, amely tulajdonképpen egy ima, vagy akár fohásznak is hívhatjuk. A kereten belül közrefogott versszakok az érvelés, amely a múltat és a jelent állítják szembe egymással. A himnusz megnevezés valójában egy görög szóból eredem, amely dicséretet és magasztalást jelent.