Tibet kínai befolyás alá kerül

Tibet az idők folyamán egyre inkább kínai befolyás alá került. Bármily nagy hatalmú úr volt ugyanis a dalai láma a maga portáján, hatalmát sokfelé kellett megosztania. Tibetnek az idő előrehaladtával egyre kevésbé volt önálló katonai ereje, így képtelen volt megvédenie magát az ellenséges támadásoktól, túl­ságosan átalakult lámaországgá – tehát egyre inkább tekintettel kellett lennie erőteljes szomszédjaira: a mon­golokra, mandzsukra, kínaiakra, majd az oroszokra és az indiai angolokra is.

Különösen az egyre izmoso­dó kínai birodalom befolyása vált mind érezhetőbbé. Amikor az indiai Burka és egyéb harcias törzsek táma­dást intéztek Tibet ellen, csak kínai katonai segítség­gel tudta megvédeni magát, ez pedig oda vezetett, hogy a kínai csapatok ott is maradtak Tibet területén: ezzel megvédték ugyan az országot más ellenségeik elől, viszont a császár által kirendelt helytartók fölébe kere­kedtek a dalai lámának is.

A kínaiak kitűnően értettek ahhoz, hogy szembeállítsák egymással a vetélkedő ko­lostorokat vagy a vetélkedő főnemeseket – így aztán mindig szükség volt rájuk, hogy fenntartsák a rendet. A XVIII. század végén már minden kérdésben ki kellett kérni a Kínából érkezett helytartók véleményét, s ezek közvetlen kapcsolatban álltak a kínai császárral. A tibetiek kénytelen-­kelletlen méltányolták a kínaiak katonai fölényét, hasznos és mégis nyomasztó támogatásukat folyamatos adófizetéssel hálálták meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*