Amikor néha egy-egy pillanatra megállunk ebben a rohanó világban, akkor sokszor elmélázunk azon, hogy régen mennyivel másabb volt az emberek tempója. Több mindenre jutott idő, kevesebb – vagy legalábbis másfajta – volt a stressz.
Mert szerintem rajtam kívül még sokan gondolják úgy, hogy az emberek sokkal jobban odafigyeltek egymásra húsz-harminc évvel ezelőtt(ig). Ezért persze sok tényező okolható, kezdve azzal, hogy ma már tényleg egy kapkodásokkal teli, felületesebb világban kell helyt állni, illetve persze az, hogy az okoskészülékek, mobiltelefonok, tabletek már állandó kísérői minden pillanatunknak. Pedig nagyon sok múlik igazi apróságokon is, mint amilyen például az együtt elköltött közös ebéd, reggeli, vagy épp a vacsora. Ma már sok családban ezek a kedves rituálék egyáltalán nincsenek meg, s míg a gyerekek kicsik, addig persze – sokszor muszájból is – együtt eszik mindenki, ám amikor már nagyobbak, akkor mindenki elvonul a saját tálcájával és ki a tévé előtt, ki pedig a telefont nyomkodva fogyasztja el az aktuális fogást.
S ez egy olyan lényegtelen semmiségnek tűnik, ami az évek alatt szinte észrevétlenül az élet részévé válik, pedig a közös étkezés is egy olyan dolog, ami rendkívül pozitív hatással van a család minden tagjára, ráadásul szinte korosztálytól függetlenül. Szakértők ugyanis kimutatták, hogy például egy kisgyerek szókincse sokkal jobban bővül egy-egy ilyen – beszélgetéssel – eltöltött vacsora alatt, mint például meseolvasáskor. Ez azonban csak egy kis szelete a pozitívumoknak, hisz a gyerkőcök ilyenkor tanulják meg a helyes étkezés alapjait, ráadásul ugyancsak vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a csöppségek, akik kiskoruktól kezdve a család többi tagjával együtt esznek, azok sokkal több egészséges ételt (zöldséget és gyümölcsöt) fogyasztanak, valamint kevésbé lesznek válogatósak, mint azok a társaik, akik inkább egyedül esznek. Persze a felnőttek számára is fontosak ezek a pillanatok, hisz ilyenkor igazán együtt lehet a család, mindenki meghallgathatja a másik mondanivalóját és ez által közelebb kerülhetnek egymáshoz. Szakítsunk időt tehát arra, hogy legalább napi egy étkezést nyugalomban, együtt töltsön el a család, hosszútávon ezzel mindenki csak jól jár.